A nem létező lány - Harry Potter fanfiction

6

Szerelem. Ez a szó és ennek az élettani jelentése olyan messze álltak Junetól, mint az ikrektől az, hogy valaha is leszoknak a csínytevésről , és ebben az egyben nagyon is biztosak lehetünk. Ahogy sötét varázslatok kivédése órára tartott elgondolkozott. A Szerelem egy olyan dolog , mikor két ember szereti egymást , legalább is ennek a legnagyobb fokozata. Az ilyen emberek olyanok mint a szülei , vagy mások szülei , a felsőbb éves diákok akik a folyósokon kézen fogva járkálnak és üres tantermekbe húzódnak be hogy kettesben legyenek. Talán ez volt az egyik –hanem a legjelentősebb- dolog amit nem értett;a szeretet. És itt nem csak a szerelemről volt szó. Nem szeretett senkit se , se a szüleit , se senki mást akivel bármilyen kapcsolatban is állt. Mire észre vette hol van , már a sötét varázslatok kivédése teremben ültek , az összes többi első évessel és várták a tanárukat. Mint minden évben ahogy hallották most is új sötét varázslatok kivédése tanárt kap az iskola. June maga halott már az átokról , az édesanyja mesélte még az iskolába érkezése előtti hétben. Tudjuk Kinek kellet volna az állás a Roxfortban , de Dumbledore Professzor vissza utasította , így átkot szórt a tárgyra. A következő pillanatban –és persze időben- ki nyílt a terem ajtaja. Egy magas , fekete hajú szemüveges talán a 30as évei elején járó –igen jó képű- férfi jött be a terembe és sietett végig a sorok között hogy felálljon az emelvényre amin feküdt a tanári asztal és a tábla. Szét nézett a diák seregen majd kedvesen elmosolyodott.

- Üdvözöllek titeket –a férfi hangja mély volt , mégis volt benne valami lágyság ahogy beszélt- Gabriel Thompson vagyok. Én fogom nektek a sötét varázslatok kivédése tárgyat tartani az idén , már alig várom a közös munkát! De ahogy látom ti is igazán lelkesek vagytok!

Ebben pedig volt igazság , a legtöbb gyerek mind izgatottan figyelte a tanárt , a legtöbb lány pedig csüngött a szaván , csak June volt közönyös mint mindig. Ahogy végig futatta a tanár úr a tekintetét a diákokon az egy kicsit megállapodott Junen , abban a pillanatban a lány úgy érezte mintha a férfi a veséjébe akarna látni , de nem volt biztos benne hogy jól látta e az imént.

-Nos – fojtatta hamar Thompson tanár úr- az én óráim mondhatni lazábbak lesznek a többi óránál , és itt nem azt értem hogy nem fogunk keményen dolgozni , épp ellenkezőleg , nagyon is keményen fogunk. De többet fogunk a gyakorlattal foglalkozni mint az elmélettel. Természetesen a sötét varázslatok kivédése eleve a gyakorlati részen alapszik , de nem első évben. De még mielőtt bárki aggódni kezdene; ugyanazt fogom megtanítani nektek mint bármelyik másik tanár , csak nem fogunk egész tanévben a teremben ülni. –mosolygott vidáman a tanár.

A többieket elfogta az izgatottság , érezhető volt hogy mennyire örülnek annak hogy egy ilyen tanárral áldotta meg őket a sors. June nem gondolt különösebbet. Neki teljesen mindegy milyen volt az óra , amit elvártak tőle , és amit megkövetelt az iskola azt megtette. Az óra után szinte a társai meg is feledkeztek arról hogy most épp kihez tartanak , annyira elvoltak ájulva –a lányok bűvölve- az új tanáruktól. Roxana oda sietett Junehoz és át karolta a kezét.

-Ez az idei év szuper lesz! Amilyen jó fej a tanár úr biztos izgalmas lesz! –mondta vidáman kissé nevetve – És mellé milyen jóképű ! És milyen laza.. és és...! –gyorsan megemberelte magát hogy ne folyón szét a padlón, és vett egy mély levegőt. - Neked hogy tetszett az óra June?

-Nos – kezdett bele June , miközben valami megfelelő válaszon gondolkozott- a tanár úr eléggé karizmatikus. Szerintem is jóképű. – Talán mondhatni ez az egyetlen igazság abból amit válaszképp ad a lánynak. De nem teljesen biztos magában, lehet hogy el tudja dönteni valamiről hogy szép , ronda vagy jó ,rossz , de nem lehet ezt nála sosem biztosra mondani. Hisz valaki olyan mint ő , mondhat valamit biztosra? – Laza. Tanítani akar nem pedig megoltatni , szóval szerintem is jó évünk lesz. Talán reménykedhetünk abban is hogy nem kapunk jövőre másik tanárt.