A nem létező lány - Harry Potter fanfiction

5

June reggel a többiek lépteire , bőröndök nyitogatására, öltözködő hangokra és suttogásra ébredt. Hollóhátas évfolyam társai igyekeztek a lehető leghalkabban össze szedni magukat a mai napra , mivel rajta kívül még két lány aludta az igazak álmát. A mellette lévő mugli szerű kis bagollyal körbe vett órára nézett, még csak hatóra negyvennégyet mutatott. A többiekkel ellentétben különösen éber volt , - nem nagyon tudott fáradt lenni , hisz mentálisan semmi oka nem volt rá , a fizikumára pedig mindig is figyelt így mindig ki tudta pihenni magát- így nyugtázta tényt , hogy a többiek azért keltek ilyen korán , mert az izgalom túl nagy volt bennük. Legalább is azokból a tapasztalatokból amit szerezett erre a következtetésre jutott. Halkan ő is össze szedte magát , felvette az immár Hollóhátas talárját és már indult is kifelé a háló körlettből. Volt még nagyjából egy órája szabadon , még mielőtt le kellene mennie az étkezőbe a többiekkel, hogy megkapják az óra rendjüket. Így az egyik kék kis fotelba telepedett le, az ablak mellé. Bár ha nem is az ablak mellé telepszik le is jól látott volna. A klubhelyiséget meleg szívvel tudta át járni a nap , ha az idő dél körül járna még azt is lehetne mondani hogy olyan mintha odakint lenének. Ehhez még jobban hozzá segítet az a tény, hogy a helyiség nem csak fényes volt hanem egyben igen levegős is. Közben a táskájából elő vette a könyvét amit nem rég kezdett el olvasni , mindig tartott magánál kisebb-nagyobb , és hosszabb-rövidebb köteteket. Nem mondta hogy szeretett olvasni , de nem is utált. Lekötötte. Hisz olyas valakinek mint neki nem tudott zakatolni az agya folyamatosan, ha nem tölti az idejét olyan dolgokkal amiknek az információival rágódhat. A könyvek erre pedig határozottan alkalmasak voltak. Persze képes lenne üres fejjel üldögélni és a semmibe meredni , de elősszőr is ez furcsa lenne mások számára , ha be akar illeszkedni –és meg akarja figyelni az embereket- akkor azokat a furcsaságokat amiket tud kezelni , kezelnie is kell. Másodszor pedig csak idő pocsékolás lenne. Élni akar, nem? Akkor az idő ki kell használni. Mikor eljött az idő hogy úgy vélte hogy ideje lenne lemenni , felkelt és lassan vissza csúsztatta a könyvet a táskájába. De még mielőtt kiment volna a hatalmas kék ajtón két lány ment oda hozzá , egy hosszú szőke két copfos lány , akit Ameliának hívtak és egy ,világos barna hajú akit Kellynek. A két lánnyal beszélgetve –elsőre igen kedves embereknek tűnnek neki- indult meg végül az étkezőbe. Fred , George és Roxana oda integettek a lánynak mikor az leért az étkezőbe. Ő pedig viszonozta a gesztust. Leültek az üres helyek egyikére az asztal közepe tájékán , ő a lányokkal szemben ült le. Amikor tudott be szállt a beszélgetésbe. Így ment ez addig amíg mindenki le nem ért , és meg nem érkeztek a házvezető tanárok. Flitwick professzor bár alacsony volt ezt a problémát könnyen leküzdötte. Az asztal szélére állva pár pálca suhintással szét osztotta mindenkinek az órarendjeiket tartalmazó pergament. A felsőbb évesekhez pedig egyesével ment oda , hisz hatod évtől már választhattak a tárgyak közül amikre járni szerettek volna. Az első órájuk átváltoztatástan volt McGalagonyal és a Griffendélesekkel Roxana örömére. A lány ki is használta az alkalmat hogy oda menjen Junehoz.

- June! Szia! –ölelte meg a lányt. – Annyira kár hogy nem a Griffendélbe kerültél..! –mondta sopánkodva- Reméltem hogy a Teszleg Süveg legalább ezen gondolkozik ennyit... -sóhajtotta. –Jó reggelt. Ne búslakodj , attól még találkozhatunk hogy külön házakban vagyunk. – A lány hozzá tette volna hogy „ha szeretnél" de látta rajta hogy ezt felesleges volna.

Leült June mellé , elkezdtek beszélgetni, de sajnos nem sokáig tudták fojtatni mert a professzor hamar megkérdezett. A nő szigorú arcot vágott és tekintélyes volt akár csak előző nap. Nem késlekedett leszögezni a szabályokat az órát illetően , aki zavarja az óráját attól megfognak válni. Ennek tekintetében pedig az első óra mondhatni nyugodt hangvételben tel. A mondhatni alatt pedig érthető volt a diákok izgatottsága. A diákok –egy kivételével- mind érdekesnek és az ő szavaikkal élve „nagyon menőnek" tartották ezt az órát. Hiába volt a boszorkány szigorú, a nyomába se ért Perselus Pitonnak a bájitaltan tanárnak. Akiről már a gólyák rögtön az első nap bőséges információkhoz jutottak. Eléghez ahhoz hogy egyre kevésbé várják az utolsó órájukat hiába érdekelte őket maga a tárgy, és az új izgalmak. A következő órájuk Flitwick professzorral volt bűbájtan az összes gólyának. A pöttöm varázsló egy hatalmas könyv kupacon állt a terem közepén. Barna bajusza alól onnan nézett le a sok diákra akiket oktatott. Ebben a tanárban egy jó indulatú kedves –persze ő is szigorú – tanárt ismerhettek meg a diákok. Az óra végeztével mindenki amilyen gyorsan csak tudott ki tódult a teremből, hisz eddigre delet ütött az óra a gyomrukkal együtt. June az órájára nézett a kezén majd ő kissé sietősre vette a lépteit.