A nem létező lány - Harry Potter fanfiction

9

Fred és George Weasley - és annál kevésbé Roxána - örömére a terv amit kieszeltek gördülékenyen müködött. Ahogy a tanárnő egy pálca suhintással írni kivánt a táblára az a megadott szavak helyett káromkodás sorozatokat írt le. Még akkor is mikor a tanárnő már egyáltalán nem akart azzal a krétával a táblára írni és a pálcáját leemelte. Első szünetben ahogy megbeszélték találkoztak. A fiúk lázas mesélésbe kezdtek hogy milyen acott vágott McGalagony professzor és azt is miképp álította meg a varázslatot. Roxána arcán talán enyhe gödröcske megjelent de látszott hogy még mindig kissé mérges amiatt amit a fiúk müveltettek vele. June szokásához híven nem nevetett , bármennyire is bombázták a fiúk utánna poén armagedonokkal egyáltalán nem vált be. Persze tény és való volt, hogy McGalagony professzor az ikereket gyanusítja , de egyáltalán nem talált ellenük semmilyen bizonyitékot. Így a büntető munkát is meguszták. Ahogy Roxána és June se került bajba , valószínűleg az öreg boszorkány számításba se vette ,hogy esetleg a két elsős lány bármiben is mesterkedik. Egészen az első nagyobb csinytevésükig , mikor is sikerült felrobbantaniuk az egyik wc fülkét a fenti lány mozsdóban. Büntetésképp hónapokig sikálhattak minden egyes mozsdóban -persze nemtől függően- takaródó idő után. Innentől mindenki számára világossá vált hogy ha Fred és George Weasley bajba kerülnek nem ők ketten lesznek csak az elkövetők. A hollóhátasok persze ezt nem fogadták kitünő örömmel. Főleg nem a griffendélesek , akiknek háromszor annyi pontot vontak le mint Junénak. De a lány ahogy eddig most sem törödött ezzel. A megfigyelt alanyai fontosabbak voltak ennél. Már ha nála bármi is fontos lehet. Így telt el az ösz és köszöntött be a január hidege. A hó még nem esett de mindenki nagyon várta hogy leesenek az első pelyhek. A csinytevések mellet az is kirajzolódótt a többi diáknak, hogy June egy igazi éltanuló. Az egyetlen ember akibe Piton professzor egyáltalán nem tud bele kötni és megsem próbálja azt. Thompson professzor is az óráján folyamatos dicséretekkel bombázza a lányt. Aki mindig csak illedelmesen megköszönni. De a viselkedése miatt mindenki csak a furcsa lánynak hívja. Pedig a lehető legjobb reakciókat ígyekszik adni , amiket a tapasztalatai alapján leszürt. Egy ideig piszkálták miatta, amíg rá nem jöttek hogy teljesen felesleges , felháborítani se tudták. Roxána persze mikor együtt volt a lánnyal az orán igyekezett megvédeni. Ahogy az ikrek se érték el hogy nevessen. De nem adták fel , és nem úgy tünnek mint akik mostanában ezt terveznék. June rá jött hogy ez így nem mehet tovább. Lehetséges hogy jók a reakciói -bár erre semmilyen ráció nincs , hisz nincs kinek a véleményét kikérje ezügyben- de az arc mimikája semmit se fejlödött. Az se könnyíti meg a dolgát hogy az évfolyam társai Kelly és Amelia egyre jobban arról faggatják mit írogat olyan serényen. Úgyanis a szemléleteit és a filozofálásait gyakran papírra veti. Így akkor is ír mikor a többiek játszanak vagy társasági életet élnek. Ami persze , -gondolta logikusan June- feléleszti az ember kiváncsiságát. De a kifogásai, a lányok számára is egyértelműek voltak. Mintha valahogy éreznék hogy valami nagyobb dolog van a háttérben. Hiába probálkozik June azzal hogy még mindig csak házit ír , vagy a naplóját írja. Nehezen vakarja le magáról a lányokat , bár nem mintha nyügnek tudná nevezni , hisz semmit nem érzett nyügnek vagy kellemetlennek. De tudta hogyha ez kiderül , akkor a világ és főleg az ő világa jobban a feje tetejére fog állni. De ha bármilyen csekély esélye is lehetett volna hogy megossza ezt a társaival , vagy Roxánával és a fiúkkal megtette volna. Hisz az hogy megéljen ebben a társadalomban ezekre a dolgokra szüksége volt. Szóval ha segítségért kiáltott volna , ennél is mélyebbre zuhant volna. Hisz nem hitt abban hogy bárki segítene neki. Egy olyan valakinek mint ő. Bár ha őt lehet bárkinek is nevezni. Nem mondaná magáról hogy vágyakozott volna , de ha egyszer élnie kell , akkor megtesz mindent azért hogy éljen. Más választása nincs. De ha végül egy darab porcelán babaként végzi , valamelyik szoba sarkában , akit mindenki hátra hagyott , azt is elfogadta volna. Tudta hogy keresnie kellet egy olyan helyet , ahol önmagában lehet. A könyvtár tünt elsőnek a legesélyesebbnek , de Junenak hamar rá kelett jönnie hogy itt is lesnek rá érdeködő kiváncsiskodó szempárok. Ameliával és Kellyvel az élen. Ha valamelyik üres terembe menne az is valószínűleg feltünő lenne. Ha egy tanár találna rá akkor még nagyob baj kerekedne az egészből. A mozsdók megint kizártak voltak , ahogy Mirtill mozsdója is. Egy szellemnek se kellene hogy kikotyogja a titkát. Egyiknap délután a fiúk és Roxána rá vették hogy tanulás helyett jöjjön el velük a klubb helyiségbe , hogy ki probáljanak egy új robbanos játékot amit a fiúk találtak ki. Eddigre már megszokottá vált hogy egy Hollóhátas iskola társuk is sürün bejár a klubb helyiségbe. Tudták hogy a jelszót is tudta. A griffendélesek is furcsának tartották a lányt , de az ikrek és Roxána megbiztak benne , és barátnak látták a lányt így ők se törödtek ezzel. Nem érezték hogy probléma lenne belőle. Persze Percy ha alkalma volt rá mindig kiterelgette , mondván ide csak Griffendélesek jöhetnek be. Ami való igaz is volt. June pedig nem is erőszakoskodott azért hogy maradjon így mindig távozott is. Természetesen ez az ikreknek és Roxánanak se tetszett soha, így mindig hadi lábon álltak Percyvel. June hasonlóan a többi dologhoz ezt sem értette. Késöbb , -és még ide járnak- rengeteg idejük lesz találkozni egymással. Úgy gondolta talán az a vágy hajtja őket hogy vele akarnak lenni. De nem igazán érti hogy az a semmi ami ő , abban a fiúk és az a lány mit lát. A legvalószínűbb hogy ők nem gondolnak bele ilyen mélyen a dolgokba. Vagy csak nem akarják elhinni azt amit az orruk előtt van. Mondjuk ki gondolna bele , hogy azaz ember akivel naphoszat beszélsz vagy éppen szóba állsz, annak valóban vannak érzései vagy nincsenek? Még akkor is ha ő róla volt szó, aki sose volt a kifejezés és a szavak mestere , főleg nem az arc kifejezéseké. A helyett hogy vissza ment volna a hollóhát klub helyiségébe , inkább úgy döntött körbe járja mégegyszer a kastélyt hátha talál valami eldugott helyiséget , ahol egymaga lehet. Ha vissza felé indul el úgyse fogja keresni senki. Az ikrek és Roxána azt hiszik majd vissza ment , míg a hollóhátasok azt hogy velük van. Egyszerü volt a képlet. Ahogy sétált az egész Roxfortot bejárta , majd míg nem felnem ért a hetedik emeleti folyosóra. Elkezdett körbe nézni , majd el sétált egy üres fal mellet. Hírtelen megállt , mintha halott volna valami zajt. Ekkor megfordult és az iménti üres falon egy hatalmas fa ajtó jelent meg. Meglepetség. Gondolta June , biztos most ezt kellene éreznie , mint minden normális embernek akinek a háta mögött megjelent egy ajtó. Az embereknek sok kifejezésük van az érzelmekre. Talán ami Junehoz legközelebb áll , és ilyenkor látszik legjobban , az a közöny. De vajo,n aki nem érez semmit , akinek üres a lelke lehet e egyáltalán a sok száz közül bármivel is illetni? Habozás nélkül az ajtóhoz lépett és kinyitotta azt. Mikor belépett, egy könyvtárhoz hasonló kis helyiség fogadta. Egy kis asztalka egy kényelmesnek tünő székkel helyezkedett el a szóba közepén. Amit körbe vett pár sor könyves polc. Az egyetlen kitünő a szóbában egy tükör volt, az egyik könyves sor végén a falon. June a polcokhoz lépett, telis tele voltak olyan könyvekkel amik úgy néztek ki segítenek abban hogy jobban megértse az embereket. Ezután a tükörhöz ment és megnézte magát benne. Nem nézett ki fáradtnak , pontosan eleget aludt. A haja is rendben volt is minden más is aminek rendben kellet. Mosolyra probálta húzni a száját , de torz vigyor lett belőle sem mint egy kedves mosoly. Az arca merev volt, élénktelen. Ezután körbe nézett, minden itt volt amire szüksége lehetett. Talán ez lenne a szükség szobája? Anno olvasott róla az egyik könyvében. Csak azoknak nyilik meg akiknek szüksége van rá. Háromszor kellene elmenni ez előtt a fal előtt , de úgy nézki , ez az állítás mégsem volt igaz. De tökéletes volt June számára. Feleslegesnek tartotta hogy vissza menjen a cucaiért a hollóhátba, főleg hogy kockáztatná a lebukás esélyét. Így megfogta az előző könyvet , leült vele a székbe , ami valóban puhának bizonyult és olvasni kezdett. A hangsúlyozásoktól ekezdve az arcmimikáig mindenről talált valamit. Amikor elegett olvasott, a tükör előtt gyakorlatban is bevetette. Bár nem sok sikerrel , de tudta hogy rengeteg gyakorlás fog oda vezetni , amivel végül rendesen beilleszkedhet a társadalomba. Az időt csak az órája jelezte hangos csipogással , miszerint vacsotáznia kellene. Ott hagyva a könyvet ki is sietett a szobából. Ahogy kiment , és megforfult látta ahogy a szoba eltünik a falban. Már kétsége se volt afelől , hogy megtalálta a szükség szobályát. De gondolkozás helyett sietösebbre fogta a lépteit , hogy le érjen az étkezőbe. Hét emeletet megmászni nem egy könnyü dolog , főleg nem a Roxfortban.