A nem létező lány - Harry Potter fanfiction

4

A Hollóhátasok egy pillanatnyi döbbenet után egymást túl harsogva kiáltottak fel. June úgy érzi azzal hogy amennyit a Teszleg süveg a fején volt ,rekordot döntött. Amint lekerült róla ,már fel is kelt hogy oda sétáljon az asztalához , de semmi jele nem volt annak hogy örült volna a választott háznak , a közöny ült ki rajta mint mindig hasonló esetben , mikor örülnie kellet volna valaminek. Miután kezet fogott azokkal a diákokkal akik kezet nyújtottak neki , és vissza köszöngetett , hátra nézett a Griffendél asztala felé , ahogy a másik három úti társa kissé lehangoltan néztek felé. Érzi hogy ezek szerint jól sejtette azt , hogy azt szeretnék hogy hozzájuk kerüljön. De nem érti hogy ez miért lehangoló , Roxánával így is évfolyam társak , lesznek közös óráik. Míg az ikrekkel ha szeretnék őt látni , megtehetik szünetekben vagy az órák után , és ott vannak a hétvégék is, nem hiszi hogy ki lenne szabva az hogy , mindenki egésznap tartózkodjon a saját házának tájékán. Közben az utolsó diák is elfoglalta a helyét , és Dumbledore elmondta hogy mindenki csomagját az iskolai talárjaikat együtt a vacsora idő alatt felviszik a háló körleteikbe. Vacsora után pedig a prefektusok kísérik fel az elsősöket. Következőnek pedig bemutatta a tanári kart , kőztük a Hollóhát házvezető tanárát is; Flitwick professzort , aki a bűbájtant oktatja. Miután a végére ért bejelentette a lakoma kezdetét. June továbbra is a barátságon gondolkozott ezután. Feltételezi hogy Roxana és az ikrek barátkozni szeretnének vele , bár nem igazán érti hogy miért. Nincs benne semmi érdekes , szó szerint. De neki a helyzet annál jobb , ahhoz hogy tapasztalatokat szerezzen és figyeljen másokat. Közben megjelentek az asztalon az ünnepi étkek , levesek és hús félék , zöldségekkel , krumplival , rizzsel , sütőtök lével , teával minden volt amiktől a fiatal varázslóknak és boszorkányoknak össze csordulhatott a nyál a szájukban. June elvett némi húst és krumplit , és tovább gondolkozott. Idő közben páran megszólították és elkezdtek vele társalogni , igyekezett a lehető legilledelmesebben és legmegfontoltabban válaszolni ahogy mindig is tette , vissza kérdezett a megfelelőnek gondoltak pillanatokban , és néha megpróbált mosolyogni de nem érezte azt hogy az arcizmai megrendültek volna. A többiek nem tettek megjegyzést az arcára vagy a hangjára , de June tudta hogy idővel ennek vége szakad. De neki mindegy volt hogy piszkálják e vagy sem , nem érdekelte , nem adott a személyiségéhez semmit , és nem is vett el belőle. De valaki olyannak mint ő ,vajon egyáltalán van olyanja hogy személyiség? Közben megsimerkedtek a kastély szellemeivel , akik mindegyikük egy-egy házhoz tartozott , az ő szellemük a Szürke Hölgy volt, Hollóháti Hedvig lánya. Miután vége lett a vacsorának egy magas fekete hajú fiú össze hívta az első évesek és megindultak a klub helyiségük felé. Közben a fiú mesélt az itteni dolgokról , például hogy a lépcsők szeszélyesek tudnak lenni , néhányukban még csapda is van. Mesélt a helyiségekről amik a kastélyban találhatóak, és arról is hogy nagyban kerüljék Fricset a gondnokot , mivel nem egy kedves kvibli. Ahogy a macskáját is jobb ha kerülik Mrs Norrist , mivel mindig jelent neki az állat. Az ő klubhelyiségük a kastély nyugati szárnyú tornyában –hasonlóan a Griffendélhez- helyezkedett el. Mikor oda értek , a fiú elmondta nekik hogy az ajtón nincsen kilincs , csak egy sas fej alakú kopogtató található rajta. Ha be akarnak jutni a klub helyiségünkbe –és ezáltal a hálóinkba is – be kell kopogtatniuk a kopogtatóval , ezután a sas fej egy kérdést fog feltenni , amire ha helyesen válaszolnak beengedi őket. Ezután megfordult és úgy is tett , ahogy az előbb elmondta , kopogtatott , a sas fej feltette a kérdést , amire szinte azonnal válaszolt és ekkor beengedte őket. A helyiség ahová beléptek egy tágas kerek terem volt . A falat kék és bronzszínű selyemkárpitok sora díszítette, kecses boltíves ablakok szakították meg. A kupolás mennyezetet díszítő festett csillagok tükröződtek a padlón szétterülő mélykék szőnyeg mintájában. A berendezést asztalok, székek és könyvszekrények alkották. Kék és a bronz színek domináltak. Az ajtóval szemközt, egy beugróban magas fehér márványszobor állt. A helyiség kissé fakó volt , mivel csak a tűz és a gyertyák fénye segített nekik a látvány feldolgozásában , de a legtöbben még így is hüledeztek. A lányok hálói a keleti oldalon míg a fiúké a jobb oldalon voltak. Egy szürke lépcső sor vezetett felfelé mindkét irányban. A fiú –akit egyébként Hugonak hívtak- elmondta nekik hogy holnap reggel nyolcra legyenek lent az étkezőben , akkor megkapják az óra rendjeiket. Azzal mindenki elfoglalta a saját háló körleteit , June egyből megtalálta az egyik ágy mellet -ami az ottani nagy ablakkal majdnem teljesen szemben volt - a csomagjait , Hú-val együtt. Adott neki némi bagoly eleségnek szánt magvat, de nem engedte ki , úgy döntött majd holnap órák után megkeresi a bagoly házat és oda viszi. Mindenki minden erejét össze szedve megmosakodott –viszonylag ki is pakolt- majd ágyba tette magát. June mindent megjegyzett amit csak lehetett. Kifelé bámult az ablakon , a barátság szabályain és azon hogy dolgozzon az arc mimikáján kezdett el gondolkozni, majd el jutott oda ahová mindig; Mivel érdemelte ezt ki? Neki miért kell ilyennek lennie? Miért nem tud érezni úgy mint mindenki más körülötte? Nem érzett semmit ahogy ezeket mondogatta magában , tudta hogy ezeknek a szavaknak súlyosnak kellet volna lenniük , de nem voltak azok , számára nem. Nem fájt neki , ezek csak olyan kérdések voltak amiket jogosan tett fel. Tudta hogyha túl akarja élni az életét , akkor nem csak megkell tanulnia úgy tenni mint aki érez és ért az érzelmekhez , hanem arra is rá kellett valahogy jönnie miért romlott el egyből mikor megszültetett. Majd végül ezen gondolatok kósza sokaságával merült álomba.