Rózsaszín felnik

Part 2

Ginny még mindig az ablakban ült a szomszédokra várva, egy barátra, játszótársa várva, hiszen Ginnynek nem voltak barátai, sem az iskolában, sem azonkívűl. A lányokkal nem jött ki jól, mert fogyamatosan bántották a múltja és származása miatt,  a fiúk dolgai meg szimplán nem érdekelték. Ginny olvasni, babázni, kirakósozni, zongorázni és ami talán a legfontosabb, táncolni szeretett. A táncnak, főleg a balettnak nagy szerepe volt az életében, mert születésekor édesanyja egy nyaklánccal ajándékozta meg, amelyen egy balerina egy fél szívet tartott. Ezt édeanyja a levélben így magyarázott:
 "Édesem, ezt a nyakláncot én a nagymamádtól kaptam annak idején, amikor balettozni kezdtem. Mivel ő is táncolt, ő is az édesanyjától kapta, így nem volt kérdés, hogyha nekem leánygyermekem születik, a nyaklánc az övé lesz. Sajnos az életünk nem úgy alkult, ahogy én és az édesapád azt elterveztük,  így azzal hogy árvaházba adtunk,azzal a számodra lehető legjobb döntést hoztuk meg. Szeretném ha ez a medál nem kerülne feledésbe, hiszen a szív mási felét én hordom a nyakamban, így, ha az élet is aszerint akarja, amikor találkozunk, egymásra fogunk ismerni..."
Már fél öt is elmúlt, amikor Ginny autó hangot hallott, vizsont reményei hamar elszálltak, mert csak Catherine, a nevelőanyja érkezett haza a munkából. Nemsokkal később nevelőapja, George is hazaérkezett, majd a család vacsorához ült, így Ginny aznap este barátok nélkül ment aludni.  Catherine egy 30-as éveiben járó, alacsony, karcsú, szép arcú nő volt, aki imádott főzni és bármilyen divattal és DIY-val kapcsolatos dolgott imádott. George pedig egy 40-es, kopaszodó, magas, elhízott férfi volt, aki asztmával küszködött és imádta felesége főztjeit.
10 éve voltak házasok, és ezalatt sok mindenen ment keresztül a két szerelmes, köztük az egyik az volt, amikor kiderült, hogy Catherinenek nem lehet gyermeke, ezért a pár az örökbefogadás mellett döntött. Másfél év után peig hozzájuk került a kis Ginny.