•Marvel Oneshots•

•Loki Odinson•

VÉGJÁTÉK SPOILEREKET TARTALMAZ!!!

-Carolyn, azonnal hagyd el a várost!! Menekülj Washingtonba, a nyaralónkba! Küldünk pénzt, csak kérlek, menj biztonságos helyre! Nagyon vigyázz magadra Kicsim, szeretünk!-hallgattam vissza anyukám hangüzenetét . Anyának nagyon kétségbeesett hangja volt. Amint vége lett az üzenetnek, már át is érkezett a pénz a számlámra.

New York-ot megtámadták. Egy pszhiopata, nem idevalósi, aki miatt már rengeteg ember meghalt. Köztük egy számomra nagyon fontos barátom.. Simon. Ezt  az embert, vagy tudom is én, hogy milyen lényt, Lokinak hívják. A hírek csak róla szólnak és valamilyen Bosszúállókról. Szerencsére én a városnak nem annak a részénél lakom, ahol eddig Loki felbukkant, de már így is lehetetlen felfogni számomra ezt a sok történést.

A szüleim szerencsére nem laknak velem New York-ban. Ők most egy európai körúton vannak, és amikor hallották a híreket már hívtak engem, de sajnos nem vettem észre a hívásukat, mert a barátomat gyászoltam.

Összepakoltam amimet tudtam egy bőröndbe, de így is remegett a kezem. Féltem, mérges voltam és szomorú. Ezek együtt nem a legjobb párosítás.
Megrendeltem az interneten a repülőjegyemet Washington-ba, felkaptam a cuccaimat és hagytam el gyorsan a lakásomat.

Amint kiértem a lakásból, azthittem összesek. A város romokban állt, minden égett.. és valami repülő izék voltak az égen!! Mindenhol sikítozó emberek, és furcsa lényeket is láttam a távolban.
Nem hezitáltam, futottam ahogy tudtam, csak ezzel az volt a baj, nem csak én futottam eszeveszettül. Mindenki lökdösött mindenkit, pánik uralkodott az utcákon. Nem is néztem előre úgy szedtem a lábaim, hirtelen észrevettem, hogy a tömeg egy másik irányba indult. Nem tudtam gyorsan kapcsolni és éreztem, hogy valaminek nekimegyek. De olyan erővel csapódtam az előttem álló dolognak, hogy a földre estem. Amikor felnéztem már időm sem volt, hogy sikítsak, mert egy olyan földönkívülinek rohantam neki, aki épp készült engem leszúrni. Már becsuktam a kezem, reflexszerűen a kezemet az arcom elé tettem, amikor nem jött a várt csapás. Egy lövéshangot hallottam és, hogy valami összeesik. Felnéztem és akkor láttam, hogy a híres Vasember mentett meg éppen. Leszállt mellém, és felsegített.

-Jólvan?-kérdezte, én még a sokk hatása alatt voltam, de megerőltettem magam, hogy válaszoljak.

-I..igen, köszönöm.-néztem rá hálásan.-Mi folyik itt?-pánikoltam újra.

-Nyugodjon meg kérem, nincs időm magyarázkodni, csak menjen biztonságos helyre!-majd elrepült mellőlem. Még figyeltem, ahogy elrepül és felkaptam a bőröndöm és futottam tovább. A cél az volt, hogy találjak egy taxit.

Azthittem hamar elhagyhatom a várost.. na ez nem jött össze. Szerintem sose futottam még ennyit életemben, és az az érzet, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok azok az űrlények által, vagy akár Loki kezei által, nem a legjobb érzés. Rengeteg kóválygás után végre találtam egy szabad taxit, mivel most mindenki menekült, szóval ez sem volt egy könnyű menet, mire találtam egyet.

Beszálltam a taxiba, megmondtam a sofőrnek, gyorsan vigyen a legközelebbi reptérre, ami lehetőleg nem egy csatatér. Elhelyezkedtem kényelmesen és egy hatalmasat sóhajtottam. Ez nem lehet valóság.. ilyen lények nemléteznek! Csak álmodom, tuti álmodom..
Ami aztilleti tényleg elaludtam, de az események mind valósak voltak. A taxis keltett fel, és én hirtelen megugrottam, hisz azthittem ez az egész egy rossz álom, de nem, ez a valóság.
Kifiizettem a taxist, majd indultam gyorsan a reptérre. Ami aztilleti, nemsokára indul a gépem, szóval sietnem kéne.
Kapkodtam, szószerint izzadtam, de szerencsére pont elértem a gépemet. Leültem a helyemre és imádkoztam, hogy ez az egész csak legyen egy rossz álom.