•Marvel Oneshots•

•Steve Rogers•

Megszokottnál eltérőbb, de elegáns ruhám pipa. A hajam elfogadható, a sminkem is, bár azt én csináltam.. de kész vagyok!

Tony mindenkit ma este meghívott egy partira a toronyba, ami aztilleti itt élünk, de mindegy, vegyük úgy mintha meghívott volna minket. Ma Hydra bázisokat iktattunk ki, elég jól sikerült minden, viszont találkoztunk kettő felettébb új arccal, Maximoff tesvtérekkel. Mutánsok, a fiú úgy futott, hogy a szememmel követni sem tudtam, a lányt meg inkább nevezném boszorkánynak a képessége miatt.  Még fiatalok és elveszetnek tűntek. De mindegy már megint csak a küldetéseken jár az eszem, ma kikapcsolódunk és egy kicsit kilépünk a konfortzónánkból, ezt is kell néha egy szuperhős csapatnak.

Elsétáltam ahhoz az emelethez, ahol tartotta Tony a bulit, és már észre is vettem a jól ismert arcokat, viszont rengeteg olyan emberen megakadt a tekintetem akiket életemben nem láttam.

Nat-et, ahogy láttam, közte és Bruce között már forrósodik a levegő, nem tudom hogy mi folyik pontosan is köztük, de én szurkolok, hogy minden rendben legyen, megérdemlik a boldogságot.

Amint, tovább sétáltam egy kissé ittas Tony Stark jött épp felém, egy hatalmas vigyorral a képén. Ez az ember egy lehetetlen fazon, de ezért szeretjük.

-Dawn! Csakhogy itt vagy, milyen csinosba vágtad magad, nem hittem volna, hogy ilyen is tudsz lenni.
-Köszi, Tony.- mosolyogtam rá.
-Azthittem már csak hajnalban jössz!-nevetett fel hangosan, én meg mosolyogva forgattam meg a szemeimet.-Érted, mivel Dawn és hajnal.-már a hasát fogta a nevetéstől
-Igen, Tony, értem.-néztem rá unottan. Mindig elődrukkol valamivel hogy beszóljon, de én sem hagyom ám magam, megy a versengés. Ő sosem változik, de nem is kell.
-A herceged ott van.-mutatott egy bárpulthoz ahol Steve ült, egy egyszerű mégis elegáns pulóverben és fekete hosszúgatyában, ami rettentő jól állt rajta. Kicsit elpirosodva, de próbáltam leplezni zavarom és visszafordultam Tony-hoz.
-Stark ő nem az..-kezdtem volna ellenkezni de félbeszakított.
-Persze, persze. Na menj oda hozzá, az öregembereknek is kell néha egy partner, főleg ha 70 évig nem volt.
-Tony..
-Jólvan, jólvan. Na nyomás.
-Egyszer még kinyírlak.-mormogtam az orrom alatt és elindultam Steve felé.
-Szívesen!-kiáltott Stark, és én csak nevetve mentem tovább.

Amikor odaértem, Steve melletti, székre ültem, amikor látta, hogy valaki elfoglalta a mellette  üres helyet, odafordult hozzám.

-Szia.-mondtam egy  szerény mosollyal együtt.
-Szia Dawn.-mosolygott vissza rám. -Gyönyörű vagy ma.
-Köszönöm.-mondtam elpirosodva, és amint Steve látta, hogy zavarba jöttem egy halk kuncogást elengedett.
-Meghívhatom a hölgyet egy italra?-kérdezte egy nagyon aranyos mosollyal, de még az elveszni való szemei is mosolyogtak.
-Elfogadnék egyet, de Steve, te rád nem
is hat az alkohol.-mondtam nevetve.
-Formalitásból iszom csak, meg hát, az íze sem rossz.-mondtam amire újra kuncognom kellett.

Steve kikért egy-egy pezsgőt, majd megköszöntem neki, és igazából a semmiről beszélgettünk, csak ilyen általános dolgokról. De ahogy ő mondja, olyan mintha a legérdekesebb dolgok lennének, meg hát mindig csak a küldetéseket beszéljük meg, ilyen is kell néha.
Ekkor megszólalt egy lassúzós zene, az üres pezsgős poharamat visszatettem a pultra, majd Steve is ugyanezt tette.

-Felkérhetem egy táncra?-kérdezte udvariasan, de egy ellenállhatatlan mosollyal. Felállt majd, mikor bólintottam, hogy szívesen táncolnék vele, a kezét finoman az enyémre helyezte, majd óvatosan felhúzott a székemből. Kicsit arrébb sétáltunk, hogy ne a pultnál táncoljunk, és észrevettük, hogy egyre több pár csatlakozik a táncparkettre. Steve gyengéd mozdulattal a kezét a derekamra helyezte, a másikat pedig az én kezembe. A zene ritmusára lassan táncoltunk, de engem a szemei rabul ejtettek és mintha transzba estem volna, és hirtelen csak mi léteztünk. Steve ugyanezt tette, ő is csak az én tekintetem fürkészte. Kicsit közelebb lépett hozzám, és a szívem egyre gyorsabban vert.

Régóta vannak elnyomott érzéseim iránta, de a küldetések voltak az elsők, és most, hogy ilyen közel állt előttem nem tudtam ellenállni, de amint észrevettem ezzel nem voltam egyedül. Amikor már jóideje táncoltunk Steve azt a kezét amelyik az enyémet fogta elengedte, majd szépen azt is a derekamra helyezte, és közelebb húzott magához. Automatikusan a nyaka köré kulcsoltam a kezemet és most már tényleg nagyon közel voltunk egymáshoz. Steve szeme az én szemem és az ajkaim között váltakozott, éreztem a torkomban egy hatalmas gombocót és a szívem majdnem kiesett a helyéről. Ekkor ajkait az enyémnek nyomta is minden elnyomott érzését ebbe a csókba beleadta. A tarkójánál fogtam és közelebb húztam magamhoz, hogy mégjobban elmélyítsük a csókot. Nagyon régóta vártam erre. A sok fájdalom amiket elkellett nyomnom már majdnem az első találkozásunk óta, végre mind eltűnt. Most felszabadultnak és végre boldognak érzem magam. Az illata, az ajkai íze, minden tökéletes volt.
Steve lassan elvált az ajkaimtól majd megfogta mindkét kezem.

-Dawn, hogy én erre már mióta vártam.-mondta miközben a hüvelykujjaival simogatta a kézfejemet.
-Ezzel nem vagy egyedül, de Steve nekünk kötelességeink vannak, félek, hogy ez így nem működne.-mondtam elhaló, félő hangon. Steve ekkor elengedte a kezeimet és arcomba temette kezét.
-Ne aggódj, most élvezzük ki ami most van, a többit meg megoldjuk, ketten.-rámosolyogtam és most én húztam bele egy csókba, teljesen elfeledve, hogy vannak körülöttünk, nekünk kötelességeink vannak és az egyéb hátulütőket. Most csak ránk koncentráltunk, és legalább ha máskor nem is, de most had legyünk boldogak.

Sziasztok! Remélem tetszett az új rész, nem lett sajnos olyan sok, de viszont rettentően hálás vagyok, mivel nagyon sok vote-ot és megtekintést ért el ez a könyv! Lehet másoknak ez nem sok, de nekem rengeteg, köszönöm! <3