•Marvel Oneshots•

•Doctor Strange•

Egy fájdalmas nyögéssel keltem fel a földről. A kezemet a véres arcomhoz érintettem. A kemény kőpadló végig vágta az arcom.
-Ha még egyszer engedetlen vagy, az lesz a sorsod mint az összes többinek! Megértetted?-kiabált a fogvatartóm. Itt amolyan rabszolga vagyok... Én végzem el a piszkos munkát, vagy különben végem.
-Igen Kaecilius mester-mondtam miközben egy erő térdre kényszerített.
-Ha már az előző feladatodat képtelen voltál megtenni, adok egy második esélyt. El kell menned New York-ba a szentélyhez ahol én tanultam. Találd meg Agamoto szemét és hozd el nekem. Egy új varázsló, Stephen Strange őrzi. Vedd el tőle és hozd el nekem a szemet!-mondta színtiszta gyűlölettel a hangjában.

Szó nélkül hátat fordítottam és siettem a cellám felé. Amilyen gyorsan csak tudtam, összevarrtam a sebet... Amennyiben ezt varrásnak lehet mondani. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon a fájdalomtól. De erre most nincs időm. Elindultam ahhoz a bizonyos szentélyhez. Hogy nem vette senki észre... Eléggé kitűnik New York utcái között.
Rövid idő alatt megérkeztem. Ha megszerzem azt a szemet, szabad vagyok... Ezen múlik az életem. Nem sokat tudok róla, csak annyit hogy egy furcsa nyakláncban őrzik. Nem tudom mire lehet képes de ha ennyire kell Kaeciliusnak, akkor biztos fontos. Ennyi épp elég lesz...

Na lássuk... Hol kéne bejutnom? Ajtók? Kizárt. Talán egy fenti ablak megtenné. Felmásztam a szomszédos épület oldalán, hogy be tudjak nézni pár ablakon. Az épület elég üresnek tűnt, csak egy fura köpenyes férfi járkált ide-oda. Ez meg ki a fene? Egy kis ideig még néztem, hátha elvezet valami érdekeshez, de szinte mindenhol csak könyvek voltak. Már éppen mentem volna, amikor megfordult. Visszahúzódtam, hogy észre ne vegyen. Óvatosan kidugtam a fejem a rejtekhelyemről, hogy jobban szemügyre vehessem. Jézusom... Mi a franc az a kék felsőszoknya? Ezek otthon is ilyenben mászkálnak?
-Megvan!-mondtam ki hangosan és a számra tapaszottam az egyik kezemet. Nem kéne most beszélnem... A nyaklánc ott lógott a férfi nyakában, már csak meg kéne szerezneem. Most már biztos, hogy ez az a Stephen. Valahogy mögé kell osonnom. Baszki ide nézett!
-Van ott valaki?-hallottam egy tompa hangot a szentély ablakából.
Amilyen gyorsan csak tudtam visszahúzódtam az ablakpárkányra ahol eddig voltam. A nyakláncos férfi elindult körbenézni. Tökéletes! A szoknyás elindult egy hosszú lépcső felé. Nagynehezen odamásztam a szentély ablakába, de a lábam megcsúszott. Majdnem leestem, de szerencsém volt. A lépések elhallgattak egy ideig majd elkezdtek közeledni. A lélegzetem is visszatartottam. Éreztem hogy a szívem a torkombam dobogott.
-Ki az?- hallottam a varázsló távolodó hangját. Benéztem az ablakon és a férfi elindult körbenézni. Bemásztam az ablakon. Az ócska fa padló recsegése elnyomta a kis mutatványom hangját.Valószínűleg észrevette a jelenlétemet, mivel hátra fordult.
-Basszus-suttogtam el halkan mielőtt egy sárga pajzs jelent meg a kezem körül.
Próbáltam kivédeni a férfi támadásait kisebb-nagyobb sikerrel. Pár mozdulat után esélyem volt visszatámadni, de valahogy a legtöbb mozdulatomat kivédte a varázsló. Amikor védekezett, mindig világított a nyaklánc...van egy olyan érzésem hogy a nyaklánc miatt képes minden támadásomat blokkolni. Viszont amíg ezen gondolkodtam, a figyelmem elterelődött és egy feny csík hozzácsapódott az arcomhoz. Felszisszentem a fájdalomtól és éreztem,ahogy a vér újra elkezd folyni a reggel ejtett sebből. Megnyitottam egy portált Stephen alatt, amibe a varázsló bele is zuhant. Rátapasztottam a kezemet a debreceni, de nem volt sok időm kifújnom magamat, mert kinyílt mögöttem egy portál és egy erős ütést éreztem a hátamon és előre estem.
-Maga rohadék!-kiáltottam fel. Gyorsan felpattantam és elkezdtem támadni. Ez így nem mehet tovább... Meg kell szereznem a nyakláncot. Vettem egy nagy levegőt és összeszorítottam a fogaimat és az ütéseket tűrve közel kerültem a varázslóhoz. Amikor elég közel voltam kitéptem a nyakláncot a nyakából és egy portálon keresztül elmenekültem.
Hamarosan találtam egy elhagyatott házat.
-Végre van időm rájönni mire is képes ez a kő. Én és a kő a világ ellen...elég szánalmasan hangzik.- leültem a földre és a kezembe vettem a nyakláncot. Próbáltam kinyitni de sehogy sem sikerült. A kezemmel elsöpörtem az előttem lévő papírokat. Egyszer csak egy varázslat hatására a kő elkezdett zölden világítani. Elfordítottam a kezemet és a papírok visszakerültek az eredeti helyükre.
-Mi a...-néztem magam elé. Megfogtam egy ceruzát és ketté törtem. Megismételtem az előző mozdulatot és a ceruza megint egyben volt. Így már értem, hogy hogyan védte ki Stephen a támadásaimat... Hát ezt biztos nem viszem vissza annak a seggfej Kaeciliusnak.