•Marvel Oneshots•

•Tony Stark•

-Apa, most dobták elénk a legnagyobb lehetőséget, arra hogy visszacsináljunk mindent!-mondtam már a könnyeimmel küzködve.

Apa csak fel-alá járkált a házban, feszült volt, a kezét a szájához tette és csak gondolkozott. Én csak ültem a kanapén és vártam, hogy végre megszólaljon, de semmi. 5 év telt el, hogy elvesztettük szeretteinket, barátainkat, és még mindig ugyanúgy fáj a hiányuk.

-Az ég szerelmére!-csattantam fel és már nem tudtam megakadályozni, hogy visszatartsak egy könnycseppet. Abbahagyta a mászkálást, és végre rám terelte a figyelmét.-Együtt megcsinálhatjuk, mint régen amikor a páncélokat terveztük.-vettem vissza a hangerőből. Apa odajött hozzám, majd egy szoros ölelésbe vont. -Nagyon hiányzik!-engedtem utat a visszatartott érzéseimnek, majd a fejemet a vállába fúrtam.

-Sshhh.. tudom, nekem is.-simogatta a hajam, majd egy puszit adott a homlokomra és két kezébe vette arcomat.-Katniss, ha most tényleg megtudjuk fejteni az időutazást, egyet ígérj meg!-nézett komolyan a szemembe. Letöröltem egy könnycseppemet, majd ránéztem apára.

-Mit?-kérdeztem szipogva.

-Ha esetleg balul sülne el valami..-kezdett bele apa, de én félbevágtam, nem vagyok képes még őt is elveszíteni.

-Minden rendben lesz.

-Nem, Katniss...Ha valami nem úgy rendeződik, ahogy terveztük, kérlek ígérd meg, hogy minden áron megvéded anyuékat.

-Rendben apa.

-Morgan-nek egy szót se.

~~~~~~~~~~~~~~

-Uramatyám..-mondtam elképedve. A szivem is kihagyott egy ütemet. Sikerült, megfejtettük az időutazást. Apa rám nézett majd a hologramra és egy megkönnyebbült nevetéssel együtt egy szoros ölelésbe vont.

-Egy zseni vagy Katniss.-mondta szóhoz sem jutva.

-Zsenik vagyunk.-mondtam mosolyogva és láttam a szemem sarkából, hogy anya ott áll a lépcsőnél. Elengedtem apát, majd lassan odasétáltam anyához.-Visszakaphatjuk őket. Anya, Peter-t visszahozhatom!-mondtam örömkönnyekkel.-Ennyi év után, végre van remény!-anya megsimogatta az arcom és mosolyogva nézett rám.

-Büszke vagyok rád, kicsim!

-Ki az a Peter?-kérdezte egy bájos gyerekhang.

-Hát maga?-kérdeztem mosolyogva.-A kisasszonynak már rég ágyban a helye.

-Nem tudtam aludni.-mondta miközben a pizsomája felsőjét gyűrögette és ártatlanul nézett rám. Leguggoltam hozzá majd egy puszit nyomtam a feje búbjára.-Morgan, menj szépen az ágyba, majd nemsokára felmegyek hozzád, okés?

-Jó, de siess!-vigyorgott rám. Eltátogtam egy sieteket, majd megvártam míg felmegy a lépcsőn.
Leültem a kanapéra és apa és anya is odajött hozzám. Mindannyian feszült hangulatban voltunk. Mivan ha, nem sikerül, és ha Peter már nem szeret, ha visszahozzuk? Esetleg ha baja esett, vagy valakinek fog? Thanos, szépen elintéztél mindenkit, remélem egyszer jól szétrúghatom azt a lila segged.

-Katniss.-szólított meg apa.-Anyának és Morgan-nek rád van szükségük amíg, nem vagyok itt. Ígérem hamar visszatérek, megszerezzük a köveket, és csettintünk és már itt is vagyok, Peter-rel együtt.-néztem folyamatosan a padlót. Ne hazudjon nekem apa, tudom hogy nem csak ilyen egyszerű lesz az egész.

-Nem hagyhatom.-néztem végül fel rá.-Együtt találtuk meg a módot arra, hogy visszahozzhassuk őket, akkor együtt is hozzűk őket vissza!

-Kincsem..