Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 0.2

6:45

Én:

Hé, haver!

Kézbesítve

6:52

Én:

...haver?

Ismeretlen:

oh, te vagy

Én:

Haver!

Én:

Jó reggelt, hogy vagy?

Ismeretlen:

fáradt vagyok, miért írsz nekem?

Én:

Mert kész vagyok iskolába menni és unatkozom, szóval mit csinálsz?

Ismeretlen:

sétálok az iskolába

Én:

Oh, szuper! Én csak most hagyom el a házam :)

Ismeretlen:

nem kérdeztem, de oké

Én:

Ne ijedj meg vagy bármi, de hol laksz? Valószínűleg ugyanaz az időzónánk, ha mindketten az iskola felé tartunk. 

Ismeretlen:

um, Dél-Koreában élek

Én:

Woah! Én is!!

Ismeretlen:

viszlát

Én:

:( de, miért?

Ismeretlen:

megérkeztem az iskolába, szóval viszlát

Én:

:(( oh, nos akkor viszlát. Azt hiszem.

Látta

7:00

Felix felsóhajtott és a telefont a kabátzsebébe süllyesztette. Megpróbált megismerkedni ezzel az ismeretlen emberrel; tényleg megpróbált, de úgy tűnt, ő nem akart barátkozni vele. A fiú egyszerűen csak felnézett az égre, miközben a járdán sétált; a szél fújta mézszínű haját és folyamatosan az arcát csapkodta vele. Elég hideg volt, amit Felix nem igazán élvezett, mert hiányzott neki a melegebb időjárás, amit megszokott.

Álmodozott, amikor valami csúszóst érzett lábai alatt, aztán egy csípős fájdalmat a fenekén. Felix megrándult és a földre nézett. - Hülye jég. - morogta, majd lassan felállt s megdörzsölte a fenekét.

Hangos nevetés jött Felix mögül, aki egy pillanatra megfeszült az ismerős nevetés hangjától. Mély lélegzetet vett, mielőtt megfordult volna. Ekkor találkozott a legjobb barátjával, Bang Chan-nal.

- Ez nagyszerű volt! Ó, Istenem, látnod kellett volna magad. A levegőbe repültél. - az új fiú nevetségesen hangosan nevetett, míg Felix csak nyöszörgött.

Chan, akinek arcára tapadt széles vigyora, letörölte a könnyeket, amelyek a szeme sarkaiba gyűltek. Körülbelül ugyanolyan magas volt, mint Felix és haja ezüstszürke színben ült a fején, amellyel Felix mindig ugratta mondván, hogy úgy néz ki, mint egy öregember.

- Fogd be, öreg! Menjünk az iskolába, mielőtt elkésünk. - Felix elfordult és elindult az iskola irányába.

---

Rendkívül nehéz volt neki koncentrálni az angol órán, mert az a fiú, akit kedvelt, közvetlenül előtte ült. Minden, amit látott, amikor megpróbált jegyzetelni, ő volt. Átgondolta és úgy határozott, a jegyzetek nem fontosak, hiszen folyékonyan beszélt angolul.

Felix az óra többi részét arra használta, hogy csak a fiú hátát bámulta, akit nem ismert olyan hosszú ideje, sőt még normális beszélgetést sem folytatott vele. A legtöbb, amit mondott neki egy egyszerű "bocsánat" volt, amikor a folyosón beleütközött.

- Elnézést, Mr. Lee! - a tanár hangja megszakította a gondolatait. - Mi lehet fontosabb, mint a jegyzetelni? Kérem, mondja el! - az órát megállította és egyik kezét csípőjére téve, elindult Felix felé.

Felix nyelt egyet és körülnézett a teremben. Mindenki rá bámult, még ő is. - Én... - mielőtt beszélt, alaposan átgondolta szavait. - Már folyékonyan beszélek angolul. Nem igazán van szükségem arra, hogy jegyzeteljek.

- Ó, igazán? Akkor miért nem mutatod meg az osztályodnak az angol képességeidet? - vonta fel szemöldökét a tanár.

- Habár maga tanít, nem akarom zavarni az óráját. - védekezett Felix.

A tanár felsóhajtott és lassan megrázta a fejét. - Már megzavarta, Mr. Lee.

- Maga állította meg az órát. - motyogta Felix, szerencsére nem elég hangosan ahhoz, hogy hallhassa.

- Csak készítsen jegyzeteket akkor is, ha folyékonyan beszél. Még mindig a segítségére 
lehetnek. - fejezte be és visszafordult a táblához.

Felix bólintott, bár a tanár nem látta és írni kezdett, habár már tudott mindent, ami a táblán volt. Sóhajtott, majd szabad kezére támasztotta fejét.

- Hé! - suttogta az előtte ülő fiú.

Felix nagyot nyelt. - Igen?

- Folyékonyan beszélsz angolul?

- Igen, miért?

- Nem vagyok túl jó benne; gondolod, hogy tudnál tanítani ebédnél vagy valami?

Nem tudta elhinni, hogy a srác, akit alig ismer, mégis kedvel, beszélt vele. - Oh, persze, 
segítek. - képtelen volt megállítani magát és egy mosolyt villantott a fiúra.

- Nagyszerű; kösz! Egyébként a nevem Changbin. - mosolyodott el gyengéden ő is.

- Tu- Úgy értem, Felix vagyok.