Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 3.8

Changbin gyorsan kezei közé vette arcát és közelebb húzta magához. Orruk összeért, ajkaik centiméterekre voltak egymástól. Felix megpróbált beszélni, de semmi sem jött ki száján. Arra kényszerült, hogy egyenesen a másik szemeibe nézzen, ezért pánikba esve lehunyta pilláit.

Changbin ezt a lehetőséget választotta és kissé közelebb hajolt hozzá, hogy aztán lágy csókkal ragadja meg a fiú ajkait. Nem sokkal később ő is lehunyta szemeit, miközben kezét Felix tarkójára csúsztatta, hogy közelebb húzza őt magához.

Felix végül átlendült a sokkon és viszonozni kezdte a fiú csókját - bár fogalma sem volt róla, mit csinál, mivel ez volt az első csókja - . Ez idő alatt valamikor ledobta a virágot, amelyet Changbin adott neki, amit követően még közelebb húzódott hozzá és hagyta, hogy karjai a fiú dereka köré fonódjanak.

Changbin volt az első, aki körülbelül egy perc múlva elhúzódott. Szaporán vette a levegőt, arca rózsaszínűvé vált. Megnyalta felső ajkát, miközben szemei Felix tekintetétől az ajkai felé vándoroltak. Ez volt az első csókja; nem tudta, miért csinálta, de megtette és örült neki.

Néhány percig egyikük sem szólalt meg. Mindketten csak most realizálták mi történt és próbálják feldolgozni azt. Légzésük normalizálódott, de az arcuk még mindig rózsaszínű.

Felix csendesen megköszörülte a torkát, amit követően egy kicsit hátrébb húzódott. Lopott pillantást próbált vetni a fiúra, de teljesen nyilvánvalóan csinálta. - Hm...sz-szóóóóóval miért tetted..? - dörzsölte meg ügyetlenül a tarkóját.

- Mert aranyos voltál, elveszettnek tűntél, ami előnyömre vált és - igen. - Changbin egy pillanat alatt válaszolt, majd elfordult, így már nem nézett a fiú szemeibe.

Éppen, amikor Felix szóra nyitotta száját, a csengő hangja hasított a levegőbe, amely jelezte minden tanulónak, hogy az ebédnek vége. Valóban több, mint tíz perce voltak odakint?

- Most órára kell mennünk; tudunk uh...még beszélni iskola után? - Changbin felállt a padról és Felixre nézett, aki felnézett rá, majd bólintott, végül ő is felállt.

- Igen. - mosolygott rá, aztán mindketten visszamentek az iskola épületébe, mialatt még mindig elvoltak pirulva a csóktól.