Az iskola alig egy órája fejeződött be, ennek következtében Felix egy padon ült a közeli parkban. Ő és Changbin úgy döntöttek, találkoznak tanítás után, hogy beszéljenek. Természetesen Felix nem lett volna önmaga, ha nincs ott korábban. Egészen pontosan húsz perccel.
Egyedül ült a padon, ügyetlenül lengette lábait, miközben körülnézett. Mivel vége lett az iskolai napnak, péntek lévén a szülők gyermekeikkel együtt a parkban tartózkodtak. Felix furcsán érezte magát, mert egyedül van; olyan volt neki, mintha mindenki elítélné őt. Megbánta, hogy ilyen korán jött. Végül egy hang rántotta ki gondolataiból.
- Miért vagy itt ilyen korán?
Felix kissé megrándult, majd fejét a hang tulajdonosa felé fordította, akitől mosoly jelent meg az arcán. - Ugyanezt kérdezhetném tőled.
- Csak egy kicsit sétáltam, mielőtt ide jöttem. - Changbin a szemeit forgatta, aztán leült Felix mellé - ezúttal nem olyan közel - .
- Mhmm, valami, ami segít az alvásban éjjeli bagoly. - Felix halkan nevetett és megrázta a fejét.
- Bagoly? - Changbin rá nézett, mialatt felvonta szemöldökeit.
Felix felé fordult és fel-fel vonta szemöldökeit. - Tetszik?
- Ew nem. - Changbin hányást imitált, majd mellkasa előtt összefonta karjait.
Felix közelebb húzódott hozzá és átölelte a fiút. - De-de Binnie, azt hittem, sz-szeretsz engem. Minden egy...egy...hazugság volt?!
Changbin felnyögött, mialatt szemeit forgatta. - Természetesen, miért is kérdőjelezed meg ezt?
Felix hirtelen visszatért a boldog énjéhez és mosolyogva a fiúra támaszkodott. - Oh, rendben.
Changbin felsóhajtott, majd karjait Felix köré fonta és közelebb húzta magához. - Szóval beszélünk?
- Miről? - kérdezte az ausztrál, mialatt belül egy kicsit haldoklott.
- Rólunk. - a fiú ujjával kettőjük közé mutatott. - ... és arról, mi történt ma.
- Ó! - Felix bólintott, aztán kibújt Changbin ölelő karjai közül és kissé elhúzódott tőle. - Igen, mi van velünk?
- Nos, mit gondolsz?
- Azt gondolom, hogy aranyos vagy-
- Nem így értettem. - rázta meg a fejét Changbin. - Mennyire kedvelsz engem?
- Nagyon. - mosolygott az ausztrál, mialatt a fiú szemeibe nézett.
- Mit jelent a nagyon?
- A nagyon jelentése, hogy igazán boldoggá teszel; sokszor megnevettetsz még akkor is, ha csak írunk egymásnak. Nagyon idegesítő vagy, de – még mindig tetszel, mert csodálatos vagy és nem tudom, mit mondjak még...pff sajnálom. - hadarta el Felix, amit követően mély lélegzetet vett.
Changbin egyszerűen csak elmosolyodott és hátradőlt a padon. Végül a játszótéren lévő gyerekeket nézve megszólalt: - Akkor lenne egy kérdésem hozzád.
- Hallgatlak-
- Szeretnél randizni?
Felix szeme elkerekedett, ahogy szinte fuldokolva majdnem leesett a padról. - M-Most komolyan? Ne viccelj velem ezzel...
- Komolyan gondolom. - Changbin visszanézett felé. Mindent megtett annak érdekében, hogy ne nevessen a fiú reakcióján.
Felix megköszörülte a torkát, visszaült eredeti helyére, miközben megpróbált profi módon viselkedni. - Nos, úgy értem, ha ragaszkodsz - Viccelek, természetesen szeretnék.
YOU ARE READING
Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]
Fanfiction- Kedvelem ezt a Seo Changbin nevű fiút. - .... - Milyen az a srác? - Ő komor, de titokban imádnivaló és azt hiszem, teljesen beleestem.