Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 3.9

Az iskola alig egy órája fejeződött be, ennek következtében Felix egy padon ült a közeli parkban. Ő és Changbin úgy döntöttek, találkoznak tanítás után, hogy beszéljenek. Természetesen Felix nem lett volna önmaga, ha nincs ott korábban. Egészen pontosan húsz perccel.

Egyedül ült a padon, ügyetlenül lengette lábait, miközben körülnézett. Mivel vége lett az iskolai napnak, péntek lévén a szülők gyermekeikkel együtt a parkban tartózkodtak. Felix furcsán érezte magát, mert egyedül van; olyan volt neki, mintha mindenki elítélné őt. Megbánta, hogy ilyen korán jött. Végül egy hang rántotta ki gondolataiból.

- Miért vagy itt ilyen korán?

Felix kissé megrándult, majd fejét a hang tulajdonosa felé fordította, akitől mosoly jelent meg az arcán. - Ugyanezt kérdezhetném tőled.

- Csak egy kicsit sétáltam, mielőtt ide jöttem. - Changbin a szemeit forgatta, aztán leült Felix mellé - ezúttal nem olyan közel - .

- Mhmm, valami, ami segít az alvásban éjjeli bagoly. - Felix halkan nevetett és megrázta a fejét.

- Bagoly? - Changbin rá nézett, mialatt felvonta szemöldökeit. 

Felix felé fordult és fel-fel vonta szemöldökeit. - Tetszik?

- Ew nem. - Changbin hányást imitált, majd mellkasa előtt összefonta karjait.

Felix közelebb húzódott hozzá és átölelte a fiút. - De-de Binnie, azt hittem, sz-szeretsz engem. Minden egy...egy...hazugság volt?!

Changbin felnyögött, mialatt szemeit forgatta. - Természetesen, miért is kérdőjelezed meg ezt? 

Felix hirtelen visszatért a boldog énjéhez és mosolyogva a fiúra támaszkodott. - Oh, rendben.

Changbin felsóhajtott, majd karjait Felix köré fonta és közelebb húzta magához. - Szóval beszélünk?

- Miről? - kérdezte az ausztrál, mialatt belül egy kicsit haldoklott.

- Rólunk. - a fiú ujjával kettőjük közé mutatott. - ... és arról, mi történt ma.

- Ó! - Felix bólintott, aztán kibújt Changbin ölelő karjai közül és kissé elhúzódott tőle. - Igen, mi van velünk?

- Nos, mit gondolsz?

- Azt gondolom, hogy aranyos vagy-

- Nem így értettem. - rázta meg a fejét Changbin. - Mennyire kedvelsz engem?

- Nagyon. - mosolygott az ausztrál, mialatt a fiú szemeibe nézett.

- Mit jelent a nagyon?

- A nagyon jelentése, hogy igazán boldoggá teszel; sokszor megnevettetsz még akkor is, ha csak írunk egymásnak. Nagyon idegesítő vagy, de – még mindig tetszel, mert csodálatos vagy és nem tudom, mit mondjak még...pff sajnálom. - hadarta el Felix, amit követően mély lélegzetet vett.

Changbin egyszerűen csak elmosolyodott és hátradőlt a padon. Végül a játszótéren lévő gyerekeket nézve megszólalt: - Akkor lenne egy kérdésem hozzád.

- Hallgatlak-

- Szeretnél randizni?

Felix szeme elkerekedett, ahogy szinte fuldokolva majdnem leesett a padról. - M-Most komolyan? Ne viccelj velem ezzel...

- Komolyan gondolom. - Changbin visszanézett felé. Mindent megtett annak érdekében, hogy ne nevessen a fiú reakcióján.

Felix megköszörülte a torkát, visszaült eredeti helyére, miközben megpróbált profi módon viselkedni. - Nos, úgy értem, ha ragaszkodsz - Viccelek, természetesen szeretnék.