Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 2.5 és 2.6

Azt mondani, hogy Felix ideges volt, enyhe kifejezés. Ebéd előtti utolsó óráján ült és folyamatosan a lábát rázta, félóránként az időre pillantva. Ebédkor találkozik Binnie-vel
és végül meglátja, ki ő. Hogy ne lenne ideges?

Felix nem tudta, izgatott-e vagy fél a haláltól. Volt egy furcsa érzés a gyomrában
és nem akarta, hogy ez az óra véget érjen. Nos, ahogy azt gondolta, csengett a csengő. Ez azt jelentette, véget ért az óra és kezdetét vette az ebéd. Nagyszerű.

A fiú a lehető leglassabban felállt a székéről és a többiek mögött haladva, kilépett az osztályteremből. Elindult a szekrényéhez, ügyetlenül kinyitotta a zárat és bedobta a holmiját.

- Hé, Felix! - Chan kiáltott valahonnan, szívinfarktust adva neki. 

Felix meghökkent a hirtelen hangtól, majd nyöszörgött. - Mit akarsz? - kérdezte és becsukta a szekrény ajtaját, amit követően Chan felé fordult.

- Irány ebédelni, ugye? - Chan nagy mosolyt villantott, mialatt túl durván megveregette a fiú vállát.

- Tulajdonképpen, ma nem csatlakozom hozzád. Találkozom valakivel. - Felix mindent megtett, hogy elrejtse az abszolút rettegést egy mosollyal.

- Ó! - a másik felemelte a szemöldökét. - Ki az?

- Valaki. Kíváncsi. - Felix szemeit forgatta és nem mondott többet, mielőtt eltolta Chan-t, aztán odament az ajtókhoz, amelyek kintre vezetnek.

---

Az Aussie fiú az iskola épülete körül sétált, mialatt rendkívül óvatos volt. Nem akarta, hogy Binnie hamarabb meglássa őt és azt sem tudta, hol kell találkozniuk. Miért egyezett bele ebbe? Mikor is egyezett bele? Idiótának érezte magát és kezdte teljesen megbánni.

Felix mégis észrevett valakit, aki egy padon ült egy fa alatt. A háta felé nézett, így nem tudta, ki az. Feltételezte, hogy Binnie.

Mély levegőt vett és elindult a fiú felé a padon. A lépései fájdalmasan lassúak voltak. Arra gondolt, hogy megfordul. Habár nem tette ezt, rosszul érezte magát.

Minél közelebb van, annál idegesebb. Felix meggondolta magát. Az járt a fejében, hogy megfordul és elfut, de helyette a fiú fordult meg.

- Felix...?

---

A fiú ott állt, lefagyva a helyén. Csak bámult a személyre, aki a padon ült. Ez véletlen egybeesés, igaz?

- Csak ott fogsz állni? - beszélt hozzá ismét a fiú.

Felix-et kirántotta kábulatából, majd enyhén rózsaszín pírral az arcán válaszolt neki. 
- N-Nem. - mosolygott és gyorsan a padhoz lépett, hogy leüljön. - Szóval, mit csinálsz itt...Changbin? - a földre pillantott, mert nem volt bátorsága a fiúra nézni.

Changbin hümmögött és Felix felé fordult. - Várok.

- Vársz?

- Rád.