Chan belépett az első órájára. Nem akart ma jönni, de volt egy terve. Körülnézett a teremben egy bizonyos valakit keresve. Egy másodperc múlva meglátta és hozzá sétált. - Hé, Minho!
A barna hajú fiú felnézett a papírról, amire éppen firkált és rámosolygott.
- Leülhetek ide?
Minho bólintott. - Persze.
Chan elmosolyodott és leült a fiú mellé. - Azon gondolkodtam, barátok vagytok-e Changbin-nal?
Minho szemöldökét felvonva felé fordult. - Igen, miért?
- Gondolom, észrevetted, hogy sokat ír valakinek. - Chan hátradőlt a széken, elrejtve vigyorát, amikor meglátta a fiú reakcióját.
- Igen! - Minho majdnem felkiáltott. - Istenem, nem mondja el nekem vagy Jisung-nak, hogy ki az- ó, egyébként Jisung a másik srác, aki mellettünk ült.
- Gondoltam. Szóval egy szívességet szeretnék kérni tőled. - Chan közelebb hajolt hozzá, miközben körülnézett a teremben, mintha valaki azt hallgatná, miről beszélnek, majd suttogva szólalt meg újra. - Megpróbálnád megnézni nekem, hogy ki az a személy?
Minho oldalra billentette a fejét. - Igen persze, de miért? Tudod, hogy ki az vagy valami?
- Van egy ötletem, hogy ki lehet.
---
Felix egyedül ült az ebédlő egyik asztalánál. Kínos volt számára egyedül; úgy érezte, hogy mindenki őt figyeli. Fogalma sincs, hol van Chan, így kíváncsian nézett körül az ebédlőben barátját keresve. De nem járt sikerrel. Telefonját elővéve megkereste Chan nevét és már gépelt is.
12:02
Én:
CHAN
Én:
HOL A FENÉBEN VAGY?
Én:
AZONNAL GYERE IDE AZ ASZTALUNKHOZ
Én:
MAGÁNYOS VAGYOK ;_;
Látta
Channie❤️ éppen ír...
12:10
Én:
Hé
Én:
Gépeltél
Én:
és abbahagytad
Én:
Magányos vagyok :(
Látta
12:15
Én:
Chan
YOU ARE READING
Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]
Fanfiction- Kedvelem ezt a Seo Changbin nevű fiút. - .... - Milyen az a srác? - Ő komor, de titokban imádnivaló és azt hiszem, teljesen beleestem.