Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 1.4

Ebéd közben Chan a másik fiúra nézett, aki előtte ült, ő viszont a telefonját bámulta. Megforgatta a szemeit, majd felállt. - Mindjárt visszajövök, Felix. - és elment. Felix fel sem nézve csak bólintott.

Felix furcsán csendes volt ma. Ez volt az első nap az iskolában, mióta véletlenül elküldte a képet a titokzatos személynek. Chan-nak volt egy ötlete arról, hogy ki lehet az, ezért úgy döntött, hogy saját kezébe veszi az irányítást.

Chan egy másik asztalhoz ment. Megköszörülte a torkát, amivel megragadta a három srác figyelmét, akik ott ültek. - Helló!

Mindannyian csak bámultak rá.

- Ó, sajnálom, Chan vagyok. Csak beszélnem kell a barátotokkal, Changbin-nal. - esetlenül nevetett és a fiú felé intett.

Igen. Chan Changbin és a barátainak asztalához ment. Nem igazán volt terve, gondolta lesz, ami lesz.

- Miről kell beszélned vele? - szólalt meg az egyik, világosbarna hajú fiú. Chan felismerte őt az osztályából; a neve Minho volt.

- Oh! Te vagy az a személy, akivel mindig beszél? - a másik fiú úgy kiabált, mintha egy rejtélyt oldott volna meg.

Chan megrázta a fejét. - Nem tudom, miről beszélsz. - vigyorgott és Changbin felé 
fordult. - Beszélhetnék veled?

A kérdezett vállat vont. - Persze.

Chan leült mellé. Changbin csak ekkor nézte meg alaposan az arcát és rájött, hogy ő van azon a képen, amit tegnap kapott. - Te vagy- Úgy értem, mi az?

A reakciója bizonyította Chan gyanúját. - Semmi, csak köszönni akartam. - felállt és elment. Nem volt olyan jó tervnek, de most egészen biztos benne, hogy igaza van. - Felix! - kiáltotta és kezeivel az asztalra csapott. A megszólított fiú felugrott a helyéről, miközben leejtette telefonját a padlóra.

- Mi a fene, Chan-! - pislogott meglepetten Felix. - Hová mentél? - lehajolt, hogy felvegye a telefont, mialatt szemeit barátján tartotta. 

Chan leült a helyére és a hüvelykujjával maga mögé mutatott. - Oda.

Felix szemei körbe vándoroltak, mielőtt megálltak azon az asztalon, amelyre Chan mutatott. Kissé zihálva, széles szemekkel nézett vissza Chan-ra. - Miért!?

- Ok nélkül. - mosolyodott el ártatlanul Chan.

- Nem bízok benned, egyáltalán nem. Remélem tudod. - közölte Felix és lenézett a telefonjára, hogy újabb üzenet írjon.

Chan egy kicsit előre hajolt, hogy megnézze, kinek ír. - Kivel beszélsz?

- Nem a te dolgod.

- Pff, hadd lássam. - Chan gyorsan megragadta a telefont a fiú kezéből és ránézett, figyelmen kívül hagyva a Felix-ből érkező sikolyokat. Ismét igaza volt. - Oh, Felix! Ki ez a Binnie?

- Fogd be! - Felix felállt és megpróbálta visszahúzni a telefont, de Chan is felállt, majd magához szorította azt. - Hé! Add vissza!

Chan gonoszan nevetett, aztán elrohant Felix-től, aki szorosan követte. Volt egy másik terve, így visszafordult Changbin asztalához és körbe futotta azt. Felix elkapta őt, amit követően mindketten megálltak.

- Most mi van, hmm? - vigyorgott Chan önelégülten, miközben a telefont a levegőben tartotta. Az asztal volt az egyetlen dolog, ami elválasztotta őket, így Felix körbe ment. Azonban Chan is, csak az ellenkező irányban. - Én feladnám a helyedben.

- Add ide a telefonomat, idióta! - Felix felnyögött, észre sem véve hol vannak.

Az idősebb lenézett a telefonra és megnéztem a beírt üzenetet. - Ó, még mindig...

- Chan! - a fiatalabb gyorsan megkerülte az asztalt.

- Ne, ne! Várj! - Chan megpróbált elmenekülni, de Felix oda ért és a földre rántotta, miközben kikapta a készüléket a kezéből.

Felix megkönnyebbülten felsóhajtott és lenézett a telefonjára. Lehervadt a mosolya, mikor meglátta, hogy valaki megnyomta a küldés gombot. 

Chan felnézett Felix-re, aztán Changbin-ra, aki valószínűleg az üzenet miatt, kivette zsebéből a telefonját. - Ó, Minho! Aha! Hogy vagy? - gyorsan felállt, majd leült Minho és a másik fiú mellé.

12:18

Én:

Kedvellek

Látta