Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 0.9

Másnap Felix az angol tanterem ajtaja előtt sétált. Az iskola véget ért és tanítania kellett Changbin-t, de képtelen volt bemenni. Már három perce az ajtón kívül tartózkodott.

- Nem tudom megtenni ezt. - motyogta magának. - Nem, képes vagyok rá. Csak kinyitom az ajtót és belépek. Nincs mitől félnem. De mi van, ha- - félbeszakadt a beszélgetése önmagával, amikor az osztályterem ajtaja kinyílt.

- Um, be fogsz jönni? - egy srác hangját hallotta a háta mögött. Felix félt attól, hogy megforduljon, mert tudta, ki az.

- Uh, i-igen. - Felix kínosan elmosolyodott, miközben kényszerítette magát, hogy megforduljon és szembenézzen Changbin-nal.

---

A két fiú egymás mellett ült, de olyan közel, hogy vállaik összeértek. Felix szíve annyira gyorsan vert, hogy attól félt, Changbin meghallja. Nem jó az ilyen helyzetekben, amikor egy helységben van azzal, akit kedvel, ráadásul egyedül.

Miközben Felix belül meghalt, Changbin dolgokat írt le a munkafüzetébe. Miután befejezte ezt, Felix felé fordult. - És most?

Felix kissé összerezzent, majd megfordult, hogy Changbin szemeibe nézzen. Néhány másodpercig csendben ült, míg gondolkodott, végül megszólalt: - Mutatkozz be nekem angolul; hadd halljam a kiejtésed.

A másik fiú bólintott és elfordította a székét, hogy szembenézzen Felix-szel, mielőtt megköszörülte a torkát. - Helló, a nevem Changbin; szeretem a sötétet.

Felix nevetett a bemutatkozásán, aztán felmutatta a hüvelykujját. - Nagyszerű munka, de sötét? Nem látom.

- Elnézést! - vonta fel szemöldökét Changbin. - Én vagyok a legsötétebb.

- Fogadok, egy plüssel alszol. - vigyorgott Felix.

- Mi- honnan tu- úgy értem, nem, én nem. - a fekete hajú fiú keresztbe rakta karjait, majd elfordította a fejét.

Felix-ből kitört nevetés, miközben kezével néhányszor az asztalra csapott. - Nem lehet. Tényleg?

- Azt mondtam, nem!

- Ez olyan aranyos, Changbinnie! - ugratta Felix.

- Nem az! És ne hívj így... - motyogta Changbin és lentebb csúszott a székében.

- Aw, de tetszik. - duzzogott Felix. 

A fekete hajú fiú felpillantott rá, amit követően mindketten csak egy pillanatra néztek egymás szemeibe, mielőtt Changbin felnyögött. - Jól van. Igen, egy plüssel alszom és akkor mi van? De még mindig ne hívj Changbinnie-nek. 

Mosolyodott el szélesen Felix. - Köszönöm, Changbinnie- úgy értem, csak Changbin. - nevetett gonoszul.

Changbin szemeit forgatta, mialatt arcán egy kis mosoly jelent meg, majd felnézett az 
órára. - Hé, már majdnem eltelt egy óra. Hívhatnánk ezt egy napnak és hazamehetnénk.

Felix is felnézett az órára és egyetértően bólintott.

---

Felix egy idióta mosollyal az arcán lefeküdt az ágyára és boldogan felsóhajtott, miközben a mennyezetet bámulta. Jól szórakozott ma. Meglepődött, hogy képes volt kontrollálni magát
és nem viselkedett úgy, mint egy óriási bolond.

Ásított; egyik kezével lefedte a száját és oldalra fordult. Becsukta szemeit, amit követően elkezdett lassan álomba merülni. Tompán hallotta telefonja rezgését, de úgy döntött, figyelmen kívül hagyja.

13:46

Binnie♡:

hé

14:00

Binnie♡:

uh hé?

14:27

Binnie♡:

ott vagy?

Binnie♡:

mindig válaszolsz

15:13

Binnie♡:

oké kezdek aggódni-

15:34

Binnie♡:

nos um, amikor látod ezt

Binnie♡:

jól szórakoztam ma és azt hiszem jól ment

Binnie♡:

igazán aranyos volt

Binnie♡:

tudod hogy hívott?

Binnie♡:

oh várj, oopsz

Binnie♡:

majdnem megmondtam a nevem

Binnie♡:

milyen volt a napod?

15:42

Binnie♡:

oh igen, elfelejtettem hogy nem vagy itt

Binnie♡:

nos írj nekem ha látod ezt

15:45