Rejtélyes szám ➸ ChangLix (Fordítás) [BEFEJEZETT]

● 3.7

Felix az iskola folyosóján, a bejárati ajtók felé sétált. Körülbelül két óra alvással a háta mögött futott tovább, amire semmi szüksége nem volt, de Changbin-ért megtette. Az ajtókhoz ment, amelyeken kilépett éppúgy, mint előző nap.

Kicsit hideg volt a szabadban, ezért megbánta, hogy nem hozott kabátot. Kezeit keresztezve dörzsölte karjait, hogy melegítse magát, miközben az iskolát megkerülve a pad felé sétált. Amelyikről beszéltek már a látóterében volt, így csak néhány méter választotta el tőle. Felix megkönnyebbülten felsóhajtott, majd közelebb sétált. Ahogyan közelebb került rájött, hogy senki sincs ott. Nem volt ideges emiatt, helyette csak leült és várt.

Ha Changbin ezt szándékosan csinálta, meg akarta ölni. Nem érdekelte, mennyire kedveli őt. Nem akart örökre a hidegben várni.

Úgy érezte, mintha örökké várna és a fáradtság sem segített rajta. Felix hátradöntötte a fejét és lehunyta szemeit, végül az álmok világába kezdett sodródni. Jó pár perc telt el, mielőtt lépések hangja törte meg a csendet, azonban túl elfoglalt volt az alvással, ezért észre sem vette ezt.

Egy személy ült le a padra Felix mellé, majd fejét megdöntve figyelte az alvó fiút, mielőtt megköszörülte a torkát.

- Mi- - Felix gyorsan kinyitotta szemeit és a személy felé fordult, aki Changbin volt. - Örülök, hogy megjelentél.

- Sajnálom, beszereztem valamit. - Changbin a földre nézett és vállat vont. - Hé, szereted a virágokat?

Felix oldalra billentette a fejét, aztán lassan bólintott. - Igen, azt hiszem, miért?

Changbin elmosolyodott, mialatt tekintete találkozott Felix-ével. - Jó.

Kihúzta kezét háta mögül és felfedett egy rózsaszínes-lilás színű orchideát.

- Ah-pff, e-ezt nekem hoztad? - Felix lenézett a virágra, aztán ismét Changbin-ra, mielőtt tekintete megállapodott a virágon.

- Nem, Chan-nak. Természetesen neked, te ostoba. - Changbin a szemeit forgatta, miközben megrázta a fejét. - Szeretnéd vagy sem?

- Igen! Miért ne? - Felix gyorsan elvette a virágot, azonban fejét továbbra is lehajtva tartotta. Túlságosan zavarban volt, hogy felnézzen arca elpirulása miatt. - Köszönöm...

- Miért nem nézel fel? - nem látta, de hallotta hangjából, hogy vigyorog. 

- Fogd be, te csú- - morogta Felix és eltakarta a száját, mielőtt befejezte Changbin
szidalmazását. - Sajnálom.

Changbin közelebb húzódott hozzá, amit követően megragadta a vállát, ezzel arra kényszerítve, hogy rá nézzen. - Te csúnyának neveztél? - felvonta a szemöldökét, majd nevetésben tört ki. 

- Egyáltalán nem. - Felix kinyújtotta a nyelvét, azonban továbbra sem mert a fiú szemeibe nézni.

- Hé!

Semmi.

- Nézz rám!

Felix hümmögött, végül felnézett. - Mi-

Changbin gyorsan kezei közé vette arcát és közelebb húzta magához. Orruk összeért, ajkaik centiméterekre voltak egymástól. Felix megpróbált beszélni, de semmi sem jött ki száján. Arra kényszerült, hogy egyenesen a másik szemeibe nézzen, ezért pánikba esve lehunyta pilláit.