Lore (Szünetel)

2. Fejezet - Part 1

A hűvös, vizes kendő a homlokomon egy kis megnyugvást hozott. A vödör mellett ülve próbaltam kicsit pihenni az egy órás öklendezés után. Éreztem hogy nem kéne reggeliznem, viszont ha csak ott ültem volna némán semmit se csinálva, a családom és kíséretük társaságában valószínűleg nem éltem volna túl, pedig apám most nem is volt jelen.

Megint összerándult a gyomrom, mire magam elé kaptam a vödröt, de csak a gyomorsav jött föl a torkomon. Rázkodott a testem és ömlöttek a könnyeim. Szerencse hogy nem voltam hajlandó a mai ruhámat felvenni addig a pillanatig, míg a herceg meg nem jön, ugyan is ami rajtam volt szanaszét gyűrődve hevert körülettem. Fél órám volt mielött Lowa és Keva bejön hogy segítsenek készülődni.

Nem tudtam eldönteni hogy csak az idegességtől vagy a hányás utóhatásától remegnek úgy a tagjaim, de négykézláb elmentem a kádig hogy vizet eresszek magamnak. A ruhámat nehézkesen dobáltam le magamról néhányszor bele is gabalyodtam, majd reszketve felültem a kád szélére. Beledobáltam pár illatszert amit tudtommal a szobalányok is használni szoktak, majd lassan bemásztam.

Az illatos, habos, melegvíz ezúttal nem lazított el úgy ahogy álalában tenni szokta. Nem éreztem semmi féle megnyugvást és az izmaim se hagytak fel a sajgással.

Könnyek csorudltak le az arcomon, de ennek már semmi köze nem volt az elöbbihez. A légzésem felgyorsult ahogy probáltam úrrá lenni az érzelmeimen. Talán nem lesz olyan vészes. Talán a herceg nem lesz olyan szörnyű. Vagy ha az is lesz... nem lesz olyan kegyetlen velem. Talán kijelenti majd hogy nem akar még házasodni és nem miattam, hanem maga miatt eutasítja a házasságot. Legalább egy kis időre...túl sok talán száguldozott a fejemben. Kikelett volna már szállnom a kádból, de még elakartam bújni egy kis ideig a világ elől. Túl nagy volt bennem a félelem.

Nem akartam a herceggel találkozni, nem akartam tetszeni neki és nem akartam hozzá menni. Semmit sem akartam, amit az Apám igen.

Hűvös szellő csapott meg, amitől libabőrös lett a a vállam és a karom. Lépteket hallottam a szobámból így előre dőlve és takarva magam próbáltam kikulucskálni mire belépett hozzám Keva, de megállt a küszöbön.

- Bejöhetünk Drágám? El kell kezdenünk készülődni. - Lowa is mellé állt és lehajtotta a fejét.

- Persze, de a fürdéssel már végeztem is. - mosolyogtam szolidan, ahogy anyámtól látom mindig. Felálltam hogy kimásszak, de a szobalányaim egyből ott termettek hogy segítsenek, nehogy elcsússzak.

Meleg, puha kendővel szárazra törölték túlságosan vékonyka testem, rámadtak egy kötöst, majd bevezettek az öltöző szobámba. A sarokba leülve vártam ahogy a lányok kotorásznak és a hajammal játszottam közben.

- Gyönyörűek ezek a rózsák, nem gondolod? - fordult hozzám Keva, magára vonva a tekintetem, miközben elővették a ruhát. Valóban nagyon szépen kidolgozott rózsaszín rózsák voltak rajta. Szinte igazinak tűntek.

- De. Tényleg azok. - mosolyogtam, majd a fűzős alsóruházatok felé fordultam, de egyik se volt előkészítve.

- Ehhez a ruhához nem megy az itteni alsóruházat hercegnő, külön készítettek egyet hozzá. - mondta Lowa majd elővett egy vékony csipke köteget a ruha mögül. Szónélkül engedtem hogy rám adják. Egy fehér átlátszó csipke anyagból készült vékony földig érő szoknyát adtak rám ami a jobb oldalán fel volt vágva így kikandikált belőle a lábam. Az alsószoknyából vékony ezüstláncok keresztezve egymást kúsztak fel felé a hasamon, majd egy újabb csipkés anyag fedte el a mellem és megint csak láncokkal lett rögzítve az anyag a nyakamba akasztva.