Lore (Szünetel)

5. Fejezet - Part 3

Puhán simított végig a szájával az enyémen. Olyan finoman érintette meg az arcom mint ha porcelánból lennék, majd megállt egy pillanatra. Talán azt várta hogy eltolom? Lehet meg is tettem volna ha nem fagytam volna le teljesen meglepődésemben. Mível nem tettem semmit, ismét közelebb hajolt hogy csókot adjon. Bőrkeményedéses ujjai végig simították a nyakam, mire kirázott a hideg és észre se véve mit teszek én is közelebb húdódtam hozzá. Édes és puha volt az ajka az enyémen. Melegség áradt szét bennem belülről és mosolyoghatnékom támadt. Még sose csokólt meg senki és sose hittem volna hogy ilyen jó érzés valakihez ilyen közel kerülni. Egy belső ösztön azt súgta picit nyissam szét az ajkaim így hát megtettem, mire Raiden elmélyítette a csókot. Félre fordította a fejét és az enyémet is mozgatta hogy jobban hozzám férjen. Nyelve gyengéden táncolni kezdett az enyémmel. Óvatosan írányitgatott, simogatott és életemben nem éreztem még magam ennyire szabadnak. Kéztetést èreztem rá hogy érezzem a bőrét így végig simítottam az ujjaimat a kezén. Egészen a csuklójától a karján át a válláig. Forró volt és feszes, tele izmokkal. Az erek itt-ott férfiasan kidudorodtak. A csupasz mellkasa felé nem mertem elkalandozni így a lüktető nyaki vénája fölött kezdtem el a körmömmel simogatni a vékony, selymes bőrt mire halkan felmordult és közelebb húzott magához. Már majdnem az ölében ültem és ezt egy cseppet sem bántam. Éreztem a tenyerem alatt vágtató szívverését és tudtan hogy az enyémmel szinkonban ver. Minél közelebb akartam érezni magamhoz. Az ahogy megérintett biztonságot és önbizalmat adott.

Éreztem hogy a hajamba túrt és játékosan az alsó ajkamba harapott. Csillagok táncoltak lehunyt szemhélyaim mögött és hozzá simultam. Szinte eltűntem a karjaiban és úgy éreztem örökre ott is akarok maradni.

Az édes pillanatba hirtelen dörömbölés hangja hatolt be. Amilyen gyorsan csak tudtunk szét rebbentünk. Pontosabban szólva én rebbentem. Fájóan hűvös levegő csapott meg ott ahol előtte ő melegített. A kanapé másik végén találtam magam, miközben ő mindent tudó ravaszkás mosollyal nézett rám egyik karját még mindig felém nyújtva. Zavarba jőve hajtottam le a fejem és tudtam, mostanra skarlát vörös az amúgy is kipirosodott arcom.

Újabb dörömbölés hangzott fel, mire Raiden bosszús sóhajjal állt fel a helyéről.

- Valószínűleg csak Demien vagy Orion az. Egy pillanat. - Hosszú nyúlánk léptekkel ment ki az ajtóhoz amit nagy lendülettel ki is nyitott. Hallottam hogy ráförmed valakire majd a halk sugdolozást is, de semmit sem bírtam kivenni belőle.

Éreztem ahogy szépen lassan elkezdek kijózanodni. Úgy néz ki Raiden érintése teljesen megrészegített, képtelen voltam tőle tisztán gondolkodni. Most hogy kicsit távolabb került tőlem, elkezdett felszakadozni a rózsaszín felhő. Hiszen most mondta hogy ő a kiraly! A király csókolt meg pár másodperccel ezelőtt! Hatalmas kortyokban kezdtem el nyeldesni a levegőt pánikomban. Vajon miért tette ezt? Semmi logikusnak tűnő magyarázat nem jutott eszembe.

Persze el vagyunk jegyezve, de lényegében csak papíron hogy az apám boldog legyen.

Villám csapásként ért utól a gondolat hogy törvényt is szegtünk. Az ilyesfajta érintkezés tilos. Igaz, valószínűleg itt nem az, de Nebouxeban az volt..

Felpattantam a helyemről megigazítottam a hálóruhám - nem mintha ennek sok értelme lett volna. - majd a hajamat is, felkaptam a levelet amit össze dobtunk és az ajtó felé indultam. Csupasz talpam hangtalanul vitt előre ahonnan már hallottam hogy ki volt a dörömbölő. Asha. Vajon mit kereshet itt ilyenkor? Megtorpantam és hegyezni kezdtem a fülem. Olyan halkan beszéltek hogy szinta biztos voltam benne hogy csak tátognak hiszen a fülemnek elég élesnek kéne lennie ahhoz hogy tisztán halljam őket ha csak suttognának, akár bentről a szobából is.