Tiriam egy csodálatos földrész, ahol varázslatos lények élnek...Csak hogy ezek ki nem állhatják egymást.
A Nagy Háború, ami csak nem kétezer éve tombolt, még mindig az utó hatásait fejti ki a Köd birodalmában. Egy fiatal hercegnőnek fel kell álldozn...
A palota csodálatos volt hatalmas kertekkel és udvarokkal ahol kis források csörgedeztek, néhol még vízesések is voltak ahogy a víz csordogált lefelé a tengerbe. Asha végig a kései egyikével játszott, amiért nem voltam annyira oda. Az egyik szememet mindig rajta kellett tartanom, nehogy ismét elragadtassa magát.
Cybelle végig lelkesen magyarázot és mutogattott. A palota kedvenc részeinél teliszájjal vigyorgott, mint például a fürdőnél, ami tényleg megnyerően nézett ki. Magas beltér, oriási virág díszes oszlopokkal, sok-sok arany stukkóval és forró gőzölgő medencékkel. Elmondta hogy általában naponta változtatják hogy a férfiak vagy a nők használhatják éppen, de már dolgoznak azon hogy elválasszák az egész teret.
Ugyan így reagált az edző térre is, ami telis tele volt fegyverekkel és különféle eszközökkel és bevallom ez miatt én is izgatott lettem. A fele beltéri volt a másik fele viszont kinyúlt a szabadba. Már tudják itt hogy ha nem is vagyok profi, de ismerkedtem már a kard forgatással. Így reménykedtem benne hogy nekem is lesz lehetőségem itt edzeni néha. Már alig vártam hogy kipróbálhassam.
- Ti is szoktatok itt edzeni? - kérdeztem rá, mire most elösszőr Asha is rám nézett.
- Persze. Az őrök is és mi is minden nap használjuk. - a kezében lévő tőrt ekkor elhajította, ami egyenesen az egyik céltábla közepébe talált. - Találd ki hogy ki tartja a rekordot célba dobásban. - féloldalasan vigyorgott. Kiváncsivá tett hogy nekem sikerülne-e megdönteni ezt a rekordot.
- Hát egyszer én is megpróbálkoznék vele, már ha szabad. - mosolyogtam miközben a különféle fegyvereket fürkésztem.
- Persze. Délután szinte mindig itt vagyunk. - mondta Cybelle. - Az íjjakhot is értesz? - nézett rám nagy bizakodó szemekkel, de sajnos a válaszom nem volt. Erre nem volt lehetősegem hogy a kis erdőben ezt tanuljam. - Kár. - biggyeztette le az ajkait.
- Szeretnél itt maradni gyakorolni? Már csak a madárházat nem láttad és hidd el az nem olyan nagy szám. - Szól közbe Asha.
- Madárház? Az meg minek? - Már a fürdőt sem értettem, hiszen eléggé haszontalannak tűnt, viszont legalább szórakozásra és pihenésre jó volt. A madárház semmire se jó, talán szép, de ennyi.
- A madarak jók kémkedésre, főleg úgy ahogyan mi használjuk őket. - vonta meg Cybelle a vállát. Vajon hogyan használhatják őket? Mi farkas kutyákon és lovakon kívül más állatokat nem tartottunk, de egyértelműen mind a kettő hasznos állat. A kiváncsiság miatt egy pillanatra elgondolkoztam a tovább induláson, de egyértelmű volt hogy itt szívesebben maradnék.
- Inkább maradjunk. - oda sétàltam az egyik falhoz ami roskadozott a kardoktól, de Asha megállított.
- Jobb lesz ha átöltözünk. Megszámolni se tudom hányszor tettük tönkre a ruháinkat itt. Így rábeszéltük Raident hogy építetsen egy öltözőt számunkra. - elindult egy ajtó felé, ahova Cybellel eggyütt követtük.
- Sajnos még nincsen neked készült páncél és a mieink aligha jók rád, viszont van pár vért ami talán jó lesz. - kutakodtak mind a ketten egy fém szekrényben, majd egy sima ezüst színű felsőt halásztak elő, ami a mellkasomat és a hasamat védte.
- Hát mást nem fogunk most találni, de azért jobb mint a semmi, igaz Cy? - kérdezte Asha, mire Cybelle bólogatott.
- Majd csinaltatunk neked valamit.
Mindannyian felöltöztünk, majd vissza mentünk az edzőtérre. Újból a kardok felé mentem, ahol találtam is egy tökéletesen egyensúlyozott nem túl nehéz pallost. Ahsa is így tett. Kérdés nélkül elhelyezkedtünk egymással szemben hogy eggyütt gyakoroljunk.
A csokoládé lány hihetetlenül jó volt. Az egyetlen előnyöm ellene az a gyorsaságom volt, de az se tartott ki túl sokáig. Mikor épp kezdtem volna fölénybe kerülni, vékony tűz ostor csapott felém ami miatt kénytelen voltam hátra ugrani és még a kard is kiesett a kezemből.
Asha nevetni kezdett.
- Tudod hiába vagy ügyes ha nem tudsz mit kezdeni az erőnkkel. - ahogy ezt kimondta a torkomhoz emelte a kard élét és diadal ittasan rikkantott egyet.
Magamban morgolodva léptem egyet hátra. Még is mit várt mit kezdek majd egy láng ostorral? Nekem nem volt semmi erőm, nem volt ködöm amivel támadhatnék. Nekik meg ott volt a természet egy-egy ereje.
- Mint ha azt mondtam volna hogy ne nyírjátok ki egymást. - sétált be az ajtón Raiden a két homokszőke hajú ikerrel. Tekintéjt parancsoló járással szelte át a távolságot miközben rosszalóan nézett Ashára.
- Nem Ashel kéne gyakorolnod. Nem igazán rajong a fer játszmákért. - Raiden végül szorosan mellettem állt meg. Aztán egy laza kéz mozdulatot tett és a kezébe repült a kardom, amit aztán felém nyújtott.
- Várjunk. Te most a levegőt használtad. Az ebédlő után azt hittem hogy a föld a te erőd. Ahsaé meg a tűz. - ide-oda kapkodtam köztük a fejem. Csak egy erejük van a Meddixeknek. Ebben biztos voltam.
- Igen. Ashé a tűz, Cy-é a föld, Demié a levegő, Orioné meg a víz. - helyeselt Raiden. - Viszont az én erőm kissé másképp működik. - megvonta a vállat majd oda intett az egyik ikernek. Nem igazán tudtam megkülömböztetni őket.
- Orion jó tanár ha gondolod szerintem szívesen segítene neked. - ezek szerint Orion, oda sétált mellém.
- Igaza van Ashának hozzá kell szoknod hogy olyanokkal harcolsz akik a természetfeletti erejüket is képesek használni. - mögém állt, a lábával megigazította a enyémeimeg a kezével a derekamat, majd a markomba rakta a pallost. Túl közel állt meg hozzám. - És sose engedd el a kardot. Soha. Ha el is esel akkor se engedd el,mert ez által talán még kicsusszanhatsz a csávából.
- Héj még nem egyeztem bele hogy taníts! - kétségbe esetten próbaltam arrébb húzódni tőle, amint magamhoz tértem a sokkból.
- Haver túlságosan belemásztál az intim szvérájába. Ne felejtsd el hogy ő nem Meddix. - szólt közbe Raiden és a karjánál fogva hátrébb húzta Oriont.
- Bocsánat, reflex volt. A kezdőket a palotában gyakran szoktam itt edzeni. Mit szólnál hozzá ha holnap kezdenénk? - Feltartott kezekkel távolodott tőlem, mint aki nyugtatni próbál. Pár pillanatig elgondolkoztam, de tényleg szükségem volt némi segítségre.
- Rendben, de miért nem kezdünk már ma? - hiszen nekem úgy se volt semmi dolgom és reméltem hogy neki sem.
- Mert elakarlak ma vinni valahova. - szólt közbe Raiden.
- Hova?
- Azt majd meglátod. - mosolygott féloldalasan. - Menj vissza a lakosztályodba és öltözz át. Ott majd találsz páncélt, szeretném ha azt hordanád. Az aulában találkozunk. - Ezzel a kijelentéssel ott is hagyott.
Még is miért akarta hogy páncélt vegyek fel, akárhova is megyünk? Össze szorult a gyomrom a gondolatra hogy valami veszélyes helyre készülünk.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Azért ilyen rövid ez a rész mert egyből ki is rakom a következőt, csakhogy az már a kövedkező fejezethez tartozik. ☺️
