Lore (Szünetel)

6. Fejezet - Part 2

Fájdalmasan gyorsan érkeztünk meg Abscodamba. Legszívesebben megkértem volna Raident hogy tegyünk még egy kört, de tudtam hogy ez nem lenne jó ötlet. A végén az egésznapot a levegőben tőltenénk, ami ellen ugyan nem lett volna kifogásom, viszont más dolgom is volt. Abscodam hatalmas tornya majdhogynem a felhőkig ért és Noctim boldogan tett is körülötte egy kört miközben elkezdett ereszkedni. Olyan simulékonyan ért végül földet hogy szinte meg se éreztem a külömbséget landolás és repülés között. Kivéve hogy mikor földet ért az állat lába, hatalmasat ordított egyet, mint ha üdvözölné a tájat. Bele zengett a dobhártyám is és kissé ijedten össze is rezzentem.

- Ez meg mi volt? - kérdeztem Raidentől aki vigyorogva vont vállat ahogy leugrott Noctim hátáról. Nem is értem hogy bogozta ki magát ilyen gyorsan a nyeregből.

- Csak közölte a többi lacertával a közelben hogy megérkezett. - Rám se nézve szinte automatikusan kezdte el kikötözni a labam a kengyelből amiben segíteni is akartam, de elég lassunak bizonyúltam. Mire egy csattot sikerült kipattintanom a helyére ő már végzett is a másik lábamon lévő néggyel. Szórakozott arcal segitett be a bal lábamon lévő maradékkal, majd mikor végzett kissé mint ha elkalandozott volna a keze, végig simított a combomon. - Nem megyek be veled ha nem bánod. Muszáj ellátogatnom most a lacerta fészekbe is Noctim miatt, pedig amúgy is rengeteg dolgom van ma. De délutan érted jövök. - mondta ahogy könnyedén kiemelt a nyeregből és magához húzott. A kezét a derekamon nyugtatta és a szokásos laza félmosolyával nézett le rám.

- Ugye Nictommal jössz majd értem? - kérdeztem magamat is meglepve reménykedve. Mély nevetés hagyta el szobor szerű szaját majd bólintott.

- Persze. - mondta és egy apró csókot nyomott a homlokomra. Maga a gesztus is megmosolyogtatott, de az hogy még ez miatt a mozdulat miatt is le kellett hajolnia, az végképp. - Viszlát Lore. - az ajkaimra villantotta tekintetét, de nem csókolt meg. Inkább végig simitva a derekamon elment mellettem és elkezdett vissza mászni Nictom hátára. Kecses egyszerű mozdulattal tette, de még is szinte láttam ahogy az izmai hullámoztak a páncél alatt. Kis ürésséget érezve magamban az miatt hogy csak nem csókolt meg, ahogy elkezdtem hátrálni.

- Viszlát Rai. - mondtam neki vissza és nem bírtam megállni hogy ne vigyorogva tegyem mindezt. A megszólításra felém kapta a fejét és láttam hogy megcsillant a szeme.

- Tudod sose szerettem mikor így hívtak, de a te szádból kifejezetten szeretem a hangzását. - mondta egy kacsintás kiséretében.

Nem foglalkozva azzal hogy ez a mondat egészen a szívemig hatolt és hogy mocorgást éreztem miatta a gyomromban megfordúltam és elindultam Abscodam kapuja felé. Hallottam ahogy Noctim csap egyet, majd kettőt a szárnyával mögöttem és szó szerint éreztem ahogy a lábaival ellökte magát a földtől ugyanis körülöttem minden beleremegett. Muszàly volt hátra fordulnom és néznem ahogy felszáll. Eltudtam képzelni milyen hatásos lehet ez az állat éjszaka. Fekete pikkelyei amik most színesen csillognak a napfényben akkor biztosan tökéletesen beolvadnak a környezetébe és az áldozat csak akkor látja meg hófehér tépő fogait amikor már túl késő. Hallottam ahogy Raiden füttyent egyet majd elkezdtek eszméletlenül magasra repülni. El sem hittem hogy pár másodperccel ezelőtt még én is ilyen magasan jártam.

Mikor beléptem Abscodam ajtaján elösszőr néma csend majd egy apró sikkantás fogadott. Szinte gondolkodás nélkül kezdtem el szaladni a hang irányába és rántottam elő az alkaromon lévő tőrt. Mikor beértem egy hatalmas étkezőbe ami tele volt aggatva kézzel készített díszekkel - amik a régi antik aranydíszek mellett vicces kontrasztot alkottak - a sikítás átcsapott a nevetésbe. Tierra éppen gurgulázó hahotázás közepén volt ahogy Kalina lefogta és Reese pedig csikizte a lányt. Mind a hárman felkapták a fejüket a megérkezésemre majd kérdőn néztek rám, viszont ahogy észre vették a tőrt is a kezembe kitőrt mindnyájukból a nevetés. Kissé elvörösödtem zavaromban, de aztán én is elmosolyodtam.