Lore (Szünetel)

7. Fejezet -Part 1

A napok elkezdek hetekké vállni.

Korán keltem minden nap hogy aztán futni menjek a súlyokkal a lábaimon és karjaimon. Az első héten ez annyira kifárasztott hogy a nap hátra lévő részében leginkább csak vonszoltam magam. Ugyan akkor ahogy kezdtem bele jönni rájöttem hogy kifejezetten jót tesz. Felpörgetett és energiát adott egész napra ahogy testedzéssel indultam neki.

Minden reggel Abscodamba indultam, az esetek többségében Raiden vitt el oda Noctim hátán, de előfordult hogy Cybelle vitt el az ő lacertája segítségével. Zorey egy világos szürke lacerta volt, nagy barna szemekkel aki szerett dacoskodni. Nem volt épp engedelmes jószág és mint kiderült azért mert éppen a kamaszkorát éli meg. Cybelle elmagyarazta hogy nem sokszor fordul elő hogy ilyen fiatal lacertat választanak ki, de mikor ő keresett magának, ahogy meglátta Zoreyt tudta hogy ő lesz az igazi. Bár egyenlőre az őrületbe kergette őt néha.

Abscodamban a délelöttjeim vagy csiga lassusággal teltek, vagy hihetetlenül gyorsan elszálltak. Azon múlott hogy transzba estem-e vagy sem. Viszont a végeredményt egyik sem befolyásolta. Még mindig nem találtam rá az elméletileg bennem lévő erőre és láttam Reese arcán hogy őt is kezdi ez aggasztani. Tierra és Kalina meg még inkább nem bírták elrejteni a kételkedésüket abban hogy talán tévedtek velem kapcsolatban. Néha próbálták megváltoztatni a feladatokat, például párszor megmártóztunk az egyik medencében ami a fürdőben volt és azt mondták ott próbáljak rátalálni az erőmre. Persze semmi haszna nem volt. Az is kiderült hogy az ottani víz azért különleges mert egy víz elem bírtokló királyi sarj, gyógyvízzé változtatta még annak idején. Rengeteg sérült katona mártózott meg benne és végül makk egésségesen másztak ki onnan. A gyógyhatása persze már elmúlt, de a lenyomata valamiképpen megmaradt. Azzal teljes mértékben egyet is értettem hogy jó érzés volt a forró gyógyvíz gőzét belélegezni és teljes nyugalmat hozott az is mikor bemásztam, de másban nem éreztem úgy hogy hasznomra lenne.

Viszont a lányok megmutatták mikre jó az ő erejük. Láthattam ahogy Reese egy masodperc alatt áttetszővé válik, majd láthatatlan lesz. Majd ahogy Tiearra fénygömböket hozott létre apró tenyerében, majd azt is hogyan zúzott össze Kalina egy fényből álló ostorral egy több méter magas fát. Elmagyarázták hogy a bennünk lévő erő is egy bödömhöz hasonló ami csurdultig van arany színű folyékony világossággal, csak meg kell mártózniuk benne. Vagy legalábbis a bennük lévő erő így nézett ki... én viszont mostanra szinte teljesen biztos voltam abban hogy nincs semmilyen erőm. Se ködöm, se fényem.

Miután Abscodamban végeztem, mindig Raiden jött értem. Néha lóháton vágtattunk vissza a palotába, attól függően hogy Raiden épp a városban volt-e mielött értem jött, de mikor a palotából indult mindig Noctimal eggyütt jött. Raiden mindig kedves és nagyon közvetlen volt. Mindig talált alkalmat arra hogy végig simitson egy-egy testrészemen - az oldalamon, a karomon, a combomon vagy épp az arcomon - , lágy csókot adott néha a homlokomra vagy az arcomra, de rendes csókot az ajkaimra sose kaptam. Valahol örültem ennek mível ha megtette volna biztosan össze roppantott volna a bűntudt. Ugyanakkor sóvárogtam is az ajkai után. Magamat is meglepve, egyre többször vettem észre hogy a tekintetemet a száján felejtettem miközben arról álmodozok hogy lehajol hozzám és újra megcsókol. Minden ilyen alkalommal eszembe jutott milyen volt az íze és minden egyes érintése amit kaptam tőle azon a bizonyos éjszakán. Viszont voltak napok amikor viszonylag távolságtartó volt. Csak akkor szólt hozzám amikor szükséges volt és a kezét se felejtette rajtam egyetlen alkalommal sem. Azokon a napokon búcsúzóul csak egy "Majd jövök"-öt kaptam tőle reggelente, délutan meg egyáltalán el se köszönt mikor ott hagyott.

Fájt ugyan mikor így viselkedett és sosem tudtam az okát, mível nem mondta, de még is úgy éreztem hogy ezt érdemlem tőle, sőt ennél sokkal rosszabbat.