Ez a nagyon unalmas délelött után végre lehetőségem volt arra hogy felhívjam Jamest. Csak rà tudtam gondolni. Mivel Kimberly a Horvát nyelvet választotta középiskolába én pedig az angol ezért az utolsó óránk külön teremben volt. 15:10-kor a suli elött vártam Kimberlyt és indultunk is hozzánk. De ezelőtt természetesen leültünk a legközelebbi padra ahol felhívtam Jamest ameddig Kim megette a maradék kajám. James többszöri telefonálás után sem vette fel. Kicsit megilyedtem de nem adtam fel; hazafele is megállás nélkül hívtam de nem jártam sikerrel. "Kicsit" ideges voltam mikor hazaértünk de Kimberly próbált nyugtatni hogy alszik, beteg meg ilyenek.. James nem az a fajta fiú aki úgy tesz mint aki haldoklik egy kis megfázással.
-Hé lányok! Nem kértek melegszendvicset?- rontott be anya a szobámba.
-őő.. De! Kérünk. Kettő sonkásat kecsappal.~szipogás~-Válaszoltam.
-Rendben!!-csukta be az ajtót nagyon hangosan.
Kb 15 perc múlva meg is ettük ezeket.
-Khhm.. Kim!? Nem megyünk el sétálni?
-Hát igazából elmehetünk. De hova?
-Városba.. Fagyizhatunk vagy valami ilyesmi.
-Oks!
Én igazából csak Jamest akartam megkeresni, de szerintem ezt Kim is tudta.
