Ennyi lenne az élet?

Ismét a penge...

Reggel felkeltem, reggeliztem megírtam a naplóm és unatkoztam egy kicsit. Aztán még egy kicsit. És még egy hangyányit.

Na jó. Igazából már reggel óta nincs semmi dolgom, csak unatkozni. Tehát Nicky kitalálta, hogy menjünk el állatkertbe. A lámákat imádomm.

Megnéztúk az állatokat és épp indult volna a buszunk, amikor megláttam kiírva egy táblára; " Örökbefogadási lehetőség". Felcsillant a szemem, és elkezdtem rohanni a buszról a tábla felé.

Szegény Nick nem tudta mi van vagy, hogy hova rohanok. Csak jött utánam.

Bementünk a helységbe és egy kedves hölgy fogadott. Elintéztük a papírokat és örökbe fogadtunk egy kislámát.

Nem akartak felengedni a buszra pórázon egy minilámával, úgyhogy sétálnunk kellett. Elneveztem Kókusznak.

Kókusz annyira lekötötte a figyelmem, hogy a bicska ott maradt a szekrényem alján.

Koki velünk aludt az ágyban :)

Másnap reggel mikor felkeltünk Kókusz fejbe köpött. Kicsit ideges lettem de megnyugtattam magam egy husszú pengevágással...