Ennyi lenne az élet?

Vérben fekve

Reggel felkeltem gyorsan elkészültem, és indultam is a...

...suliba.

Számítottam rá, hogy a suli ribancai fújni fognak rám, mert elloptam a fiúkájukat.

De hogy ennyire...

Tehát beértem és már mindenki egy kurva anyáddal fogadott. Gondoltam hogy ez lesz, de hogy még a fiúk is elhordanak minden ribinek, na erre azért nem számítottam.

Na mindegy.

Valahogy kibírtam ezt a napot is, de amikor hazaértem ki kellett engednem magamból a feszültséget.

Elővettem a pengém és erőseng odanyomtam a bőrömhöz, majd egy mozdulattal felhasítottam azt. Majd így tovább. Annyira vérzett, hogy már konkrétan a vérben feküdtem.

Elájultam.

Nick bevitt a sürgősségire. Elláttak és haza engedtek. Nicky lefeküdt velem aludni. Az éjszaka arra ébrettem, hogy csörömpölést hallok. Nick eldobta a bicskát.

Annyit hallok hogy ezt mondja:

-Ez mind miattam van! -mondja alig hallhatóan - Nem tudok rá vigyázni!
És amúgy sem szeret akkor ennek mi értelme van??

Hát ezzel nem tudtam mit kezdeni ezért vissza aludtam. Reggel amikor felkeltem azt hittem álom volt.

De nem, a bicska ott hevert a padlón, Nick kezén ott voltak a vágások, és Nicky ott feküdt mellettem, engem átkarolva...

Megsimogattam az arcát amire felébredt.

Csak most jöttem rá: lehet többet érzek Nick iránt mint barát...