Ennyi lenne az élet?

Igen, valóban ennyi

Elég eseménydús volt a hetem.

Anya szakított Dylannel, és most ez a legnagyobb gondja. Engem le se szar.

Nick pedig a másik fele. Alig találkozunk, és ha meg össze is hozunk egy talit, neki egy óra után mindig rohannia kell valahova.

Négy napja csókoltam meg utoljára...

Nagyon hiányzik. El hihetitek. Mindenkiből elegem van. Meg mindenből.

Ma felmentem a padlásra szétnézni.
Találtam egy bitangerős kötelet. És ezen a ponton határoztam el, hogy öngyilkos leszek. Nem akashtom fel magam, hanem begyógyszerezem magam. A kötél csak az elhatározásban segített.

Elmentem a gyógyszertárba venni két csomag nyugtatót. A helyszínt még nem tudom, de nagyon örülök, hogy végül így döntöttem.

Írtam Nicknek;

- Szia! Tudom, hogy mostanába nagyon elfoglalt vagy mégis szeretnélek ma látni. Kérlek gyere hozzánk hat óra körül. Szeret(te)lek: Maya. - Természetesen a múlt időt nem írtam oda.

A helyszínt kitaláltam. Kint fogom magam megölni.

Kimentem a teraszunkra, és úgy helyeszkettem el, hogy rálássak a környékre, de más ne lásson rám.

Elkezdtem. Bevettem egy marékkal. Majd a következővel.

Ez így ment addig, amíg elsötétült minden.

Nick szemszöge:

Maya ma rámírt, hogy látni szeretne. Gondoltam elmegyek hozzá mert már rég láttam.

Minden időmet a meglepetés szülinapi bulija megszervezésére pazarlom.

Persze neki azt mondom, hogy a haverjaimmal találkozok.

Odaértem. Elindultam az ajtó felé. Felléptem a teraszra, és megpillantottam Maya -t. Ájultan. Vagy holtan. Ezt nem tudtam eldönteni.

Felkaptam és rohanni kezdtem vele a házuktól nem messze lévő kórházba.

Hordágyra rakták és elvitték.