Ennyi lenne az élet?

Én is!

Nick úgy döntött, ma áthívja Justint...

Tudja, hogy utálom a fiút, de azt mondta ddig nincs gáz amíg nem fogdos.

Hát, igen. Nick ennyivel letudta. Átjött Jus és Xbox-oztunk meg beszélgettünk. Nicky kiment a konyhába inni.

Justing megfogta a derekam és az ölébe rakott. Hiába kapálóztam, ordítoztam lefogott és befogta a szám. Majd elvette a kezét, és tudtam mi következik most.

Meg fog csókolni...

És megtette. Nick pont abban a pillanatba lépett a szobába és leütötte Justint.

Lerogytam a földre és csak sírtam és sírtam. Egészen estig.

- Miért ütötted meg? - Kérdeztem amikor egy kicsit megnyugodtam

- Nem ezt szeretted volna?

- De igen... -Mondtam - És nincs más oka?

- Talán

- Mond elnyugodtan Nick, hisz a legjobb barátod vagyok...

- Ez a baj

- Mi, az hogy barátok vagyunk? - kérdeztem furán

- Nem... - tartott egy kis szünetet - Hanem az hogy csak barátok vagyunk

- Mit szeretnél ezzel mondani Nick? - természetesen ilyenkor már értettem a helyzetet.

- Azt, hogy szeretlek Maya... és nem barátként. Beléd szerettem

- Nickym én is szeretlek!

-Maya... lennél a barátnőm?

-Ezer örömmel

Tegnap volt az utolsó tanítási nap így nyugodtan összeszokhatunk a nyári szünetben.