Ennyi lenne az élet?

Hirtelen

Még mindig Nick szemszöge:
  
   Maya -t két órával ezelőtt mitték be a  mütőbe. Gyomormosása volt. Mint kiderült, bevett három marék nyugtatót.

Az orvosok nem sok reményt fűznek hozzá, hogy túléli. De állításuk szerint ők mindent megteszenek. Na mindegy.
Az ő dolguk. Nekem pedig az a
dolgom, hogy Maya -ért aggódjak.

Azóta Livy (Maya anyukája) is megérkezett.

                             ●●●

Maya szemszöge:

Remélem meghaltam.

Csipogást hallok...

Világosságot érzek...

Majd a csipogás abbamarad...

Hallom anyám síró hangját...

Majd azt is hallom, hogy az orvos közli anyával, hogy meghaltam...

Felállok...

Látom magam...

És már biztos vagyok benne...

Meghaltam.

Végre.

Ismét itt vagyok ezen a helyen. Ahol az előző alkalommal az "Élet" ajtót választottam.

Most nincs itt semmiféle ajtó.
Megláttam apát a nagy tömegben. A mennyben vagyok.

Köszöntöttek egy csomóan, olyas fajta megjegyzésekkel, hogy: "Apukád már sokat mesélt rólad!" vagy olyannal, hogy "Pont olyan vagy amilyennek apukád leírt!"

Nick szemszöge:

Elment. Miattam. Minden az én hibám.

Fájdalmat akarok okozni magamnak.
Egy szimpla pengevágás nem elég.

Valami olyat akarok csinálni amit még nem.