Ennyi lenne az élet?

Megérte?

Felébrettem a kórházi ágyamban.

Nick ott aludt mellettem és fogta a kezem. Mindvégig.

Gondoltam megérdemel egy romantikus felkeltést. Megcsókoltam.

Lassan, pislogva kinyitotta a szemét.
Láttam rajta, hogy nagyon örül annak, hogy felkeltem. Visszacsókolt, majd elment szólni az orvosnak, hogy felébredtem.
● ● ●

A balesetem után egy héttel járunk.
Úgy érzem Nick elhanyagol. Amióta hazaköltöztem nem találkortunk. Tehát három napja.

Már megbeszéltük, hogy elmegyünk vacsizni valahova de az előbb hívott és lemondta;

- Szia Nicky

- Szia Szívem. Mondanom kell valamit...

- Várj! Kitalálom. Nem érsz rá. Mi az ami fontosabb ennél?

- Tényleg ne haragudj. Ma lesz a BL döntő és elfelejtettem. A haverok elhívtak egy sörözőbe megnézni.

- Oké, de Nick...

- Bocsi kincsem most mennem kell! Szia! - és a szavamba vágva lerakta a telefont.

Anya is egyre kevesebbet foglalkozik velem. A baleset utáni napon szabadságot vett ki a munkahelyén, de már visszament dolgozni.

Dylan (anya barátja) pedig egy bunkó vadállat. Ha arról lenne szó, talán még össze is haverkodnánk, de ő is dolgozik.

Ismét elkezdtem vagdosni magam. De erről most senki nem tud.

Ma nagy unalmamba rendeltem egy online oldalról egy különleges pengekészletet. Minden érhez van egy külön penge.

Az írták, hogy mivel közel van a házunkhoz a bolt, egy óra múlva kihozzák.
● ● ●

Itt ülök az ágyamon, és már felavattam a pengéket. Nagyon durva kis szerkezetek, még hasznukat fogom venni.