Kim SooRa szemszöge:
*JiNa-tól későn indultam haza anya felszólítására. A rövidebb úton haladtam, mert fáradt is voltam már. Egy halk, férfias mély hang ütötte meg a fülem.
-Lassan, megbotlik az aki rohan. *ez után egy női elfolytott sikoly majd mintha a földre borult volna egy test. A férfi Shakespeare-től idézett.
Közelebb lopózva meglátok egy erős alkatú széles vállal rendelkező férfi alkatot és egy...egy véres holttestet. Amint realizáltam a látottakat menekülőre fogtam, de egy kar visszarántott.
-Hova ilyen sietősen kislány? *hátra kapom a tekintetem. Egy maszk fedi arcát. Picit véres a fehér része, gondolom nem az ő vére. Amint sikolyra nyitnám ajkaim befogja azokat. *
-Minek kiabálni, ha ellehet intézni csendben is? *kuncog fel majd egy súlytást érzek meg a jobb bordámnál. Előregörnyedve kapok a fájó pontra, ajkaimból fájdalmas nyöszörgés türemkedik ki.
-Nehh.. Kérem! Nem láttam semmit, nem szólok senkinek! *erednek el könnyeim. *
-Esélyed sem lesz szólni senkinek. *vág tarkón valamivel. Ezután minden sötétségbe borul.
Remélem tetszett ❤🌸
YOU ARE READING
Hozzá Láncolva //Jungkook ff.//
Fanfiction» Azt hittem jó dolog éjszaka egyedül mászkálni. Annak is tűnt egészen addig ameddig egy gyilkosság szemtanújává nem válsz « ~Kim SooRa » Kétségbeesett tekintetét rám vezette. Láttam a szomorúságot mégsem éreztem semmit. Ugyanolyan volt, mint a több...
