Hozzá Láncolva //Jungkook ff.//

8.)

SooRa szemszöge:

*a konyhából kifutva vettem az irányt az emeletre. Hallom ahogy többen is megindulnak utánam. BoMi és Yoongi biztos, hogy köztük van. Remegve bújok be a folyosón lévő szekrénybe. *
-Rabszolga! Ha én talállak meg meghalsz! Imádkozz, hogy Yoongi vagy BoMi fogjon el! *kuncog fel hangosan a lány. Számra szorítva engedem ki könnyeim. Megremegek mikor lábdobogásokat hallok.

Vajon hol nem keresnének? Fürdő? Áá túl nagy belátni az egészet. A szobámba? Inkább lyuk, mint szoba, de hát na. Jungkook, félek! Szipogok halkan. Hallom ahogy beszélnek, hogy fent nincs. Lefutnak a lépcsőn. Fellélegzek. Jungkook! A szobája! Nekem is tilos oda bemenni, de ott biztos nem keresnének. Viszont, ha bemegyek hibapont. Nem akarok meghalni! A szekrényből előbújva futok Jungkook szobájába. Halkan becsukom magam mögött az ajtót. Hova?! Baszki. Szekrénybe? És ha kinyitja?! Hallom ahogy közelednek!!

SooRa gondolkodj! Az ágy alá bújok. Időben mivel MinJi egyből benyit a szobába.*
-Biztos nem olyan bátor, hogy bemenjen ide. Még nekünk se szabad! *hallom meg BoMi hangját.*
-Sosem tudhatod! *idegesen fújtat. Összepréselem a szám, lehunyom a szemem. Ne vegyél észre kérlek! *
-Basszameg! Hol lehet?! Kinyírom! *hallom meg MinJi hangját másodszor is. Megremegek. *

-Nem nyírsz ki senkit amíg az az én tulajdonom! *hallom meg Jungkook hangját. A remény ilyen gyorsan még nem éledt fel bennem. *
-És tudod hol van a tulajdonod? *hallom meg gúnyos hangját. *
-Én tudom és az pont elég. Takarodjatok ki a szobámból! Inkább menjetek enni! *hallom a zár hangját. *Gyere ki az ágy alól! *hallom meg mély hangját. Megrezdülök. Nagyot nyelve fúrom ki magam. Térden ülve nézek fel rá. *

-Miért ide szaladtál? *néz le rám. *
-Mert azt hittem itt nem keresnek majd. *suttogom összehúzva magam. *
-Mit mondtam neked arról, hogy mi lesz, ha még egyszer bejössz ide?
-Hibapont. *suttogom leszegett fejjel.*
-Pontosan. Még két lehetőséged van. *veszi le magáról a pólót. *De ha úgy van elintézhetjük máshogy is. *mosolyog rám. Megremegve húzodok hátrébb. Felmorranva lép szekrényéhez és kivesz belőle egy lenge rövid nadrágot meg egy fehér pólót. *

-Akkor nem. Holnap el kell mennünk. Mármint a csapatnak ami annyit jelent, hogy egyedül maradsz itt. *vetközik le. *Választhatsz. Vagy kikötlet úgy, mint a múltkor és itt aludhatsz vagy a szobádban alszol, de holnap nem kötlek ki és járkálhatsz a házban. 

-Jungkook! Kérlek....ne csináld ezt. *remegek. Egyiksem jó.*                       -Nincs Jungkook. Válassz vagy én fogok. *ijedten kapom rá a tekintetem. Hevesen rázom a fejemet.*Jó akkor itt alszol, de holnap kileszel kötve. 

-Miért akarsz ennyire kikötni? *húzódok a falhoz még mindig a földön ülve.*             
-Arra várok, hogy megtörj cica. Nem szokásom embereket erőszakolni. *kacsint rám pólóját felvéve. Helyet foglal ágyán majd telefonját kezdi el bújni. Lassan felállva botorkálok el az ágyig. Épp készülök az ágyra leülni, de két erős kéz ragadja meg a derekam ami Jungkook tulajdonába áll. Ölébe húz mire zavarba jőve pillantok le. A kezében lévő készüléken "Az eltűnt lány" cikket olvasta. Én vagyok az eltűnt lány.*

-Annyira ne örülj neki, hogy keresnek.  Egy hét és halottnak fognak nyílvánítani. Úgyhogy végleg az enyém leszel. *durmogja fülembe. Nyöszörögve bukok előre, de erős kezei nem engednek.* Ha végre elfogadod a sorsod és azt teszed amit mondok akkor kedvesebb leszek.           
-Miért kell ilyen feltételeket szabni ahhoz, hogy kedves legyél valakivel? *kérdezem tőle ficánkolva. Derekamra fogva szorít magához.*                                                                                                         
-Mert a tisztelet nem elég. * fog arcomra és lassan maga felé fordítja. Nagyot nyelve pillantok arcára. Nem értem miért, de most nem félek tőle. Olyan jó lett volna nem így találkozni vele. Nagyon jól néz ki viszont az a szemilység ami hozzá tartozik az egyszerűen borzasztó. Nem értem, hogy mivel jobb, ha lefekszek vele. Biztos jó az ágyban, de nem vagyok megalázkodó típus.