Hozzá Láncolva //Jungkook ff.//

Epilógus

2050.09.01.

Kim SooRa szemszöge:

6 év telt el amióta az álnok gyilkos elmegyógyintézetbe küldték. Ezalatt a pár év alatt nagyon sok minden történt. Míg JaeMin kikerült a fészekből, SooBin belépett a lázadókorba. TaeMin immár 10 évesen 4. osztályos volt. Taehyunggal is minden rendben volt. Kisebb családi problémákon kívül csendesen teltek az évek.

Reggel szokásosan egyedül maradtam, majd kimentem megnézni a posta ládát. Egy levél volt benne egyedül. Gyűrött és rongyos. Bent kibontottam majd elkezdtem olvasni a sorokat. Nem hiszek a szememnek. Ez Jeonguk levele.

A levél:

Kedves Kim SooRa
Szia Soora,
Remélem, hogy megkapod a levelet és nem csak hazudnak róla. Igazából fogalmam sincs mit kéne írnom és hogyan, de megpróbálom.  Azt mondták a napokban, hogy ha van valakitől okom elköszönni akkor tegyem meg. Nem hinném, hogy valójában lenne rá okom.. Te jutottál eszembe, és nem is értem,  hogy miért. Te is tudod jól, hogy nem te voltál az egyedüli, aki úgy járt...Leírom, amit érzek és amit gondolok, ha nem olvasod el már úgy se fogok róla tudni.
Emlékszem, mikor a kádban ültünk a fürdőszobába és meséltem neked a gyerekkoromról. Nem hiszem, hogy elfelejtetted, mert aznap folytogattalak a víz alatt. Kis emlékeztetőként: apám és a gyógyszerei. Az apám rettentő okos volt, de hiányzott belőle az emberi érzelem. Sosem szeretett engem igazán, amire meg is volt az oka. Az anyám prostituált volt, még a kapcsolatuk alatt is. Így aztán becsúsztam. Mindenki úgy tett mintha ez normális lenne, de valójában egyik se akart, pénzük viszont nem volt az abortuszra. Nem foglalkoztak velem csak a minimumot, hogy éppen ne halljak éhen. Rengeteg sebem van gyerekkoromból is, mert sosem voltak jól lekezelve.  Szegény ruhákba jártam,  de okos voltam. Jól tanultam, amiért megvertek. Utáltam az életemet és azt, aki vagyok. Persze anyám nem tanult a hibájából és utánam még 4-szer terhes lett. Abból hármat megszült. A legkisebb aki nem született meg az anyám nemibetegsége miatt képtelen volt fejlődni,  magzatkorában meghalt. Előtte még született két húgom, Jeon SooMin és Jeon Daeun. Ők már tényleg az apánktól voltak. A legkisebb Daeun egy nagyon mosolygós aranyos kislány volt. Anya pedig imádta. Saját magát látta benne, ezért magába zuhant, amikor meghalt. Daeun-ra mindig én vigyáztam, és azt hitte én is öltem meg. Sosem derült ki az igazság,  csak némán, de úgy volt fent tartva, hogy megöltem a húgomat. SooMin rettegett tőlem, az anyám utált,  az apám pedig nem is az apám volt. Szánalmas mi? De el kell keserítselek. Soha sem bántottam volna őket. Az apám volt az. Elvitte megfürdetni, de nem figyelt rá, így a kislány elcsúszott és belefulladt a vízbe. Megláttam ahogy apa kétségbeesetten próbálja újra éleszteni. Aztán meglátott és elkezdett kiabálni. A kezemen a heget ő csinálta majd bezárt a fürdőszobába. Aztán anyámnak azt mondta, hogy öngyilkos akartam lenni, de nem mertem egyedül.  Mekkora faszság... és a vicc az, hogy az ajtó kívülről volt bezárva, és a bolond nő elhitte. Anyám ezek után nem csoda, hogy depressziós lett és amikor az apám még pénzt sem keresett óriási szegénységbe kerültünk. Ezt nem bírta,  úgyhogy felakasztotta magát. SooMin találta meg. SooMin 4 évvel fiatalabb volt nálam, úgy tudom máig, hogy boldogan él. Talán ő az egyedüli, akit nem öltek meg. Igazából ezek után már tudod. Nekem nem kell sajnálat, tudom, hogy nem átlagosak azok amiket tettem, de nem bánom őket. Nem érzek semmit.
Nem én választottam ezt az utat, mégis én bünhődöm.  2 héten belül meg lesz a kivégzés. Persze az embereknek nem tetszik, hogy elaltatnak.  Nem érzem át ugyan, de biztos jobban tetszene nekik, ha felakasztva látnának. Egy dolgot
Két dolgot sajnálok az életembe; hogy a húgaimat nem tudtam megvédeni, és hogy téged elfogtalak. Örülök, hogy a gyereked nem született meg. Megérdemled és mindig is megérdemelted, hogy engem kitörölhess az emlékeidből. Élveztem, amit akkor veled csináltam, mindent....de sajnálom is, mert te más voltál. Ha nem lettél volna terhes és nem doblak ki az erdőben, hidd el, hogy soha sem engedtelek volna el. Szerettelek volna a magam módján, csak te azt nem bírtad volna elviselni. Sajnálom, mert hozzám való lány vagy, amikor épp nem öldöklöm. Elképzelem néha magam a férjed helyébe, és legszívesebben eltüntetném a föld alá, hogy a helyébe léphessek. Egész életembe reménykedtem, hogy te is láttál bennem valamit. Hogy tudod, nem vagyok rossz ember, tudod, hogy képes vagyok szeretni. Remélem, hogy láttál bennem valamit, amit mások sose. Vajon láttál? Sose tudom meg. 
6 éve vagyok gyógyszeres kezelésen. Ez alatt azt értem, hogy szarrá vagyok nyugtatózva.  Azzal kelek és azzal alszok. A gyomrom ki van készülve, ezért alig eszem. Olyan vagyok, mint egy halott. 2 hét múlva az is leszek. Sosem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülés lesz. Mindenkinek jobb lett volna, ha akkor meghalok a hugommal együtt.  De egy köcsög túlélő vagyok. Mekkora " szerencse". Azért remélem látod, hogy a humorom a régi. :)
Hálával tartozom, amiért nem árultál el semmit a rendőröknek.  Megtartottál a saját titkodnak, de a sors úgy akarta, hogy bűnhödjek.  Hiaba, nem lettem hívő az évek alatt. Rengeteg emberre emlékszem, akiket elraktam láb alól. Kár lett volna, ha megúszom. Azért nem mindenki kapja meg a "Korea legnagyobb gyilkosa" címet. Unalmas volt ez a hat év. Elpazarolt idő, de csak azért mert nem bántam meg. El kellett volna gondolkodnom, de nem éreztem a múlttal kapcsolatban kételyt vagy megbánást. Kivéve a te esetedben. Szerettelek Kim SooRa. Egy undorító féreg szeretett. Aki kidobott terhesen egy havas mezőn, azt remélve, hogy éhen halsz. Aki fújtogatott a víz alatt, addig amíg el nem ájulsz. Aki megerőszakolt és megszégyenített. Hogy bírtad ki? Erős nő vagy és voltál. Jóvá tenni nem tudom, bocsánatot kérek, de tudom, hogy eszed ágába se jut elfogadni. Felkészültem a meg nem érdemelt nyugodt halálra. Vigyázz magadra Kim SooRa! Szeretlek.

Könnyezve, megtörten ültem az asztalnál.  Sokat szenvedtem miatta, ő pedig képes még vissza-visssza lépdelni az életembe. A traumák újra és újra előbukkanak, amiket nem tudok törölni a fejemből. Tényleg szerettem, és láttam benne valamit, amit mások nem. A családom ma már mindennél fontosabb és meglehetősen tökéletes az életünk. Jeon Jeongguk, bár nem akartam, mégis megismertelek és mély nyomot hagytál bennem. Nem szenvedtél eleget a bűneid miatt és ezt sose fogom megbocsájtani. A világ jobbá válik -egy kicsivel-, ha te eltűnsz az élők sorából. Nem fogsz hiányozni senkinek. Sajnálom, hogy ezt egy embernek át kell élnie, és hogy ilyen életre kényszerültél, de gyenge voltál, amiért képtelen voltál segítséget kérni.

Taehyunggal miután hazaért egyből megosztottam a levél tartalmát, mire átbeszéltünk mindent és kidobtuk a levelet. Évek teltek el mégis ugyanannyira szeret engem. Borzasztó hálás lehetek neki, amiért mindig ott volt nekem. Sajnos nem mondhatom azt, hogy életem szerelme, de remélem a következő életében egy sokkal hozzá illőbb nőt fog találni. Jeon Jeongguk, várok rád.

Vége

Sokat kelett várnotok a rossz befejezésért, sajnálom 💜 jövök egy rövid utószóval, úgyhogy itt nem szaporítom tovább a szót.