Hozzá Láncolva //Jungkook ff.//

11.)

SooRa szemszöge:

*mint azt múltkor említettem pár napra rá megjelentek a bizonyos piros napok. Őszintén féltem, de Jungkook egyáltalán nem bántott! A számmal ugyan ki kellett elégítenem, de valamiért sokkal jobb, mintha minden nap megütött volna. Minji azóta nem próbált megölni így nyugodtan sétálhattam a házban is. Már este van és most az lenne a dolgom, hogy lemenjek a konyhába mivel vacsora idő van. *

-Nem mellesleg, ha velünk akar kajálni neki miért is nem kell csinálnia semmit? *hallom meg MinJi hangját mikor a konyha felé közeledek. *
-Ugyan már! *nevet fel Bomi*Jungkook mikor csinált bármit is?
-Én tartom el a szaros picsátokat úgyhogy ne akarjátok kihúzni a gyufát! *válaszol szinte rögtön Jungkook. Belépve a konyhába odamegyek mellé és leülök a székre. Meghajolok enyhén köszönés képpen. *

-Segíteni szerettem volna, de Jungkook azt mondta, hogy hagyjam rátok. *vallom be halkan. *
-SooRa.....amit neked mondok nem kell nekik is elmondani. *néz rám jelentőség teljesen. *
-Oh... Bocsánat. *vakarom meg a tarkóm. Bomi nevetve ölel meg mikor mögém ér. Lerakja elém a tányért. *
-Mellesleg most már elmúlt a bajod ugye? *néz rám Jungkook. Elpirulva bólintok. Muszáj a többiek előtt?..... Tiszta szégyen. *

-És mikor indultok? *néz jelentőség teljesen Jungkook barátaira. Miért nem tudtunk megfelelő környezetbe találkozni? Vajon hová mennek? *
-Holnap reggel indulunk. Két nap múlva dél körül pedig vissza is érünk. *válaszolja Yoongi. Jungkook csak bólint majd elkezdenek enni. *
-Jó étvágyat! *fogom meg a pálcikákat. Mindenki furcsán emeli rám a tekintetét. *Mi a baj? *suttogom megijedve. *

-Mi nem szoktunk jó étvágyat kérni, ennyi. *válaszolja BoMi vállat vonva. 'O' alakot formálva ajkaimmal emelem számhoz a falatot majd be is kapom. Nyugodtan eszegetek. Valójában nem merek felnézni és félek bárkinek is a szemébe nézni, így a konyhai abroszt nézve fogyasztom el az ételt. Mire megeszem a többiek vagy már végeztek vagy utánam nem sokkal. A csendet egész végig senki sem törte meg, de szerintem ez így volt jó. *

-Menj el fürdeni Soora és várj meg a szobámba. *simít térdemre Kook mire némán állok fel és elindulok az emelet felé. Hallom a sutyorgásukat távozásom után, de nem tudtam kivenni egy szóelemet sem. Végül a fürdőben megmosakodtam, fogat mostam majd Jungkook szobája felé vettem az irányt. Kivéve ruhái közül egy pólót felveszem és egy alsóneműt, amit BoMi-tól kaptam. Leülök az ágyra és türelmesen várok. Mást nagyon nem is tudok csinálni.

Halk léptek ütötték meg a fülem majd az ajtó nyitodásra kaphattam fel a fejem. Jungkook határozott léptekkel haladt be a szobába majd a szekrényéhez lépve vette elő ruháját. Gondolom amit fürdés után vesz fel. *
-Tudod mi a megállapodás része. Vagy megteszed vagy a szobádban kell aludni*megy be fürdőjébe. Ha azt kérdezitek, hogy miért nem ezt a fürdőt használtam akkor a válaszom az, hogy Jungkook nem engedte meg. Kivétel amikor vele vagyok, de állítása szerint nem akar egy kurvával közös fürdőszobát.

Bár biztosan jobban érdekel a megállapodás, ha nem tévedek. Röviden annyi, hogy le kell szopnom minden este és ez biztosítja a jó alvások titkát. Legtöbb esetben igazából csak eltátom a szám ő pedig megdugja, mert maradjunk annyiba, hogy nem szívesen teszem most sem. Utána sietve, hogy ne köthessen belém már le is térdeltem. *

-Egy retkes kurva vagy. *jelenti ki lenéző tekintetével. Lehajtom a fejem, hogy ne lássa a könnyeket a szemembe. Arcomra fog majd hosszát számba tuszkolja. Egy kisebb köhögő roham után őrült tempóba kezd el mozogni. Remegő kezekkel fogok combjára, hogy taszítani tudjak rajta, de ezt a fejemet fogva tartó keze nem engedi. Miután a kegyetlen perceknek vége beszáll a kádba és kellemesen ellazul. Számra tapasztva a kezem indulok ki. *

-Ne is reménykedj abban, hogy kegyesen fogok veled bánni. Érződik, hogy nem akarsz hozzám érni, nekem pedig nincs se kedvem, se időm arra,hogy az igényeidet lessem, főleg így. Szánalmas, hogy egy kurva szopni sem tud. Ezért hát készítsd fel magad a hétvégére. Kivagyok éhezve, de nem a szádra. *néz rám majd visszahajtja a fejét a kádra. Becsukva magam mögött az ajtót bebújok az ágyba. Csak, hogy segítsek holnaptól kezdődik a hétvége...

Betakarózás után csak az elalvásra koncentrálok, ami sehogy sem akar megtalálni. Pár perc múlva besüpped mellettem az ágy*
-Mindig elalszol mire visszaérek. *hallom meg halk hangját és megérzem erős kezeit magam körül. Lehunyom a szemem. Érzem, ahogy ujjaival cirógat. Kiráz a hideg.*

-Jungkook! *suttogom halkan. *Ho-holnap mit.......akarsz csinálni velem? *remegek meg a gondolatra. Ha csak elképzelem már az fáj. Hasamra simítja kezét*
-Dugni. *válaszolja nagyon egyszerűen. *Eleget vártam.
-Én.....én még nem.. *motyogom zavartan. Kuncogását hallom meg. *
-Ezért lesz sokkal élvezetesebb.

*amikor beöntést kaptam aznap még előtte megerőszakolt, ami hát nem volt túl kellemes. Némán folynak le a könnyeim*
-Ez most nem olyan lesz, mint a múltkor*hint puszit fülem mögé. *Most engedni foglak elmenni. *mar combomra. Remegő kezemet kezére rakom és lehunyom a szemem. Így alszom el, hogy a tudat miszerint nekem le kell feküdnöm valakivel a közel jövőben - pontosabban holnap- a szemem előtt lebeg. *

~ másnap késő délután ~

*a többiek reggel már elmentek. Jungkook valamikor délben eltűnt a házban úgyhogy én a nappaliban néztem a tv-t. Ha tudtam volna, hogy nincs itthon akkor se mozdultam volna el onnan. Reszketek, ha arra gondolok, hogy bármit megtehet velem. Lépteket hallok meg majd majd érzem, ahogy Jungkook leül mellém a kanapéra. *

-Engedtem vizet a kádba. Elmegyünk fürdeni. *fog kezemre majd felhúz a kényelmes pozícióból. Utána megyek. Pillanatokon belül már a kádban ülök. Igazából félek, hogy megint leszorítja a fejem a víz alá. A kád szélét vizslatom szemeimmel. Hasamnál érzem meg erős kezeit magam körül. Megijedve nézek rá. Szusszantok.*

-Nincs okod félni. *simít végig lábamon. Vállára hajtom a fejem. *Légy jó kislány és minden rendben lesz. *mar bele a combomba szavaival párhuzamosan. Szusszantok. *Azt szeretném, ha önfeledten működnél együtt velem. Nem kell zavarban lenned. Jó kedvem van úgyhogy szeretnék neked is örömöt okozni.

Ekkor még nem tudtam, hogy ez valami baljósat szül maga után.

:)