Hozzá Láncolva //Jungkook ff.//

10.)

SooRa szemszöge:

­*káromkodásra kelek. Lassan nyitogatom pilláim. Szinte semmi erőm annyira levagyok gyengülve. *

-Végre felkeltél! *ül le mellém az ágyra Jungkook. *Kicsit befostam mikor összeestél. Elfelejtettem, hogy nem adtam se enni, se inni. Rossz szülő lennék. Na mindegy. Itt a reggeli. Edd meg! *rak az ölembe egy tálcát. Furcsán nézek rá. Mióta aggódik? Biztos álmodom. A mámoros illat bejut a szaglószervemben úgyhogy parancsának eleget téve kezdek el enni. *

-Ezentúl rendes étkezést kapsz. Bírnod kell mellettem. *szóval innen fúj a szél. Teli szájjal bólintok. Lassan elfogyasztom a reggelim és megiszom a narancslevet. Jólesően sóhajtok. Jungkook az arcomra fog és a számra ad egy puszit. Meglepődök.*

-Ma nem leszek itthon. Későn jövök úgyhogy ne kötekedj senkivel! *áll fel. Ijedten pillantok fel. *
-Mikor jössz?? *esek kétségbe azonnal. *
-Hát valamikor este nyolc után. *a kedvem ezt a mondatot hallva a békasegge alá csökkent.. Szomorúan bólintok. *
-Itt egy telefon. Ezen csak engem hívhatsz. Mást nem is tudsz. Segítség hívására nem alkalmas úgyhogy, ha nem akarsz büntetést nem is probálkozol. *néz rám szigorúan. Kelletlenül bólintok. *

-Ugye nem bánthatnak? *remeg meg a hangom. *
-Én nem engedtem meg nekik, de ők is gyilkosok. Nálunk nincsenek szabályok. *ezzel kurvára nem nyugtatott meg mert még mindig fosok. MinJi fogja és elvágja a torkom. A gondolatra megborzongok. *

-Nyugodj meg. Bezárom a szobaajtót, de akkor nem járkálhatsz. *von vállat. Lassan bólintok. Arcomra simít meleg kezeivel így elengedek egy szusszantást. *Ha baj van hívsz, de jó lenne, ha nem lenne. Ja, és BoMi majd hozza a kaját. Ügyesen. *enged el majd kilép az ajtón. Hallom ahogy bezárja majd szépen lassan csend lepi el a szobát. Sóhajtva vágodom hátra.

Őszintén a napom nagyon unalmas volt. Annyi volt a nagy izgalmam, hogy bejött Bomi és hozta az ételt is. Estefelé mégegyszer bejött és elrángatott a fürdőbe. Nem tudom emlékesztek-e az első napomra. Nos igen megint ugyan azt csinálta. *
-Jungkook megvan veled elégedve. Külsőleg és belsőleg is. Ami nagy szó.
-De jó nekem. *sóhajtok.*Őszintén van arra esélyem, hogy hazajutok valaha? *suttogom.*

-Nem hiszem SooRa, de alig egy hónap és nem akarsz majd hazamenni. *mosolyog rám majd megmossa a hátam. Miután kiszálltam és felöltöztem megszárítottam a hajam. Egy ideig beszélgettünk még Jungkook ágyába, de valamikor bealudtam.
Éjszaka arra riadok fel, hogy mellettem az ágy besüpped. Odanézek*

-Szia. *motyogom visszaejtve fejemet a párnára*
-Szia. *suttogja majd befekszik mellém. Bebújik mellém a takaró alá. Bal kezét fejem alá vezeti. Szusszantva hajtom fejemet a vállára. *Volt valami baj?

-Nem.. *suttogom fél álomba. Meleg tenyerét érzem meg combomon ami felkúszik fenekemre. Belemarkolva rakja lábamat lábára. Csípőjére rakom a lábam. *
-Ez micsoda? *simogatja a lábam. *
-A heg. *suttogom nyakába. Végig simít rajta hüvelyk ujjával majd ott hagyja kezét. Beszívom illatát. Kezemet melllasára rakom. *

-BoMi azt mondta nagyon haza akarsz menni. *ezt a mondatot hallva összerándultam karjai közt. *Nem engedhetlek haza. Nem is akarlak. *suttogja fülembe. Miért tudja ilyen aranyosan mondani?? Igen. Azt mondtam Jungkookra, hogy aranyos..
Lassan bólintok egyet. *Jóéjt Soo.

-Jóéjt Kook. *motyogom majd elragad az álom.

Elég gyenge rész lett, ne haragudjatok.

:)