Hozzá Láncolva //Jungkook ff.//

7.)

SooRa szemszöge:

*amint az ütés enyhülni látszott csak akkor realizálódott bennem az, hogy meztelen vagyok. Jungkook a csapás után távozott, de nem tudtam mennyi időre és féltem, hogy túl kevés ideig lesz távol. Hideg is van ráadásul a szoba tele van játékokkal és nem, nem barbi babákra gondolok.

Az ajtó hangos nyikorgással adta tudtomra, hogy valaki bejött. Odakapom a tekintetem mire Jungkook arcát látom meg. Idegesen sóhajtok. *
-Mivan virágszálam? Tudod átgondoltam mindent. *vigyorog arcomba mellém leülve. Tenyerét lassan a hasamra vezeti mire megremegek. Ijesztő mély hangja a sírba visz. *

-Szóval. Amíg te jó kislány leszel apuci nem büntet meg. *vezeti lassan lefelé a kezét. Lábaimat próbálom összezárni, de a lánc nem engedi. *Viszont az idegesít, hogy már valaki hozzád ért. *érinti ujjait nemességemhez mire összeszorítom a szemem. *

-De nem vagyok buta. Tudom, hogy nem tehetsz róla viszont ki kell engesztelned. *kezdi el dörzsölni csiklómat. Összerándulok keze alatt és felnyüszítek. *Mit szeretnél? *kuncog. Kérlőn nézek fel rá. *

-Nem engedlek el. *mondja dühösen. Megrázom a fejem. "A szám! " próbálom elmondani neki, de a golyó nem engedi. *
-Ja... Kiabálni fogsz? Mert akkor csúnyán megjárod. *nyúl fejem mögé majd kikapcsolja a száj pecket. Kihúzza számból mire hatalmasat nyelek ugyanis eddig gátolta azt. *

-Jólvan. *hagyja el ajkait egy halvány mosoly. Hüvelyk ujjával letörli a kifolyt nyálat államról majd vissza levezeti a délebbi helyekre. Nyöszörgök. *
-Miért vagyok itt? *szuszogom. Próbálok eltekinteni az izgató érzéstől. Miért élvezem?? *
-Nem engedtem, hogy kérdezz. *pillant rám idegesen. *

-Kérlek. *sohajtok fel ahogy keze még mindig simogat. Hátra vetem a fejem ahogy gyorsít keze mozgásán. Hirtelen leáll mire nyöszörgve húznám fel a lábam, de a lánc továbbra sem engedi.*
-Hozzád fogok érni. Most is és máskor is. Te pedig nem menekülsz. Szólsz ha rossz, de ha akarom eltűröd amíg én akarom.*mondja el kikötéseit.*

-Jóhh. *sóhajtok bele a szóba. Hirtelen lánccsörgést hallok majd enyhülést érzek a lábamnál. Lepillantok. Felhúzom lábaimat és megkönnyebbülve sóhajtok. Jungkook bokáimra mar és visszarántja. Ijedten pillantok szemeibe. *
-Mit csinálsz? *morogja.*
-Én csak... Elzsibbadt a lábam. *motyogom csuklómat megforgatva. Biccent egyet majd kezeimet is eloldozza.

Mellkasomhoz húzva megmasszírozom csuklóimat. Nyakamhoz nyúlva próbálok lazítani rajta, de hátul kéne állítani nélkül. A férfi kezeim után kap és elrántja onnan azokat. *
-Nem veheted le!
-Csak lazíts rajta kérlek. Túl szoros. *suttogom. Sóhajt egyet és felhúz. Hátra nyúl majd egyel nagyobbra veszi. Fellélegzek. Összezárom lábaim és felpillantok rá. *

-Most jót fogsz tenni apucinak. *fog arcomra. Ajkaimra puszil majd feláll. Ránézek. Elsétál az asztalig majd visszajön valami hosszú fekete dologgal aminek feje van. *Csikló vibrátor. *mosolyog rám majd fölém mászik elterítve engem. Félve tekintek fel rá. *

-Nem kell félned. Csak fogadj szót. *szuszog nyakamba. Oldalra fordítja fejemet nagyobb teret adva magának majd nyakamra hajol. Egy ideje ostromolja a szabad bőrfelületet ami már kétségtelenül fáj. Borzasztó érzés, de komolyan. Halk kopogás hallatszik majd a szokásos nyikorgó hang kíséretével az illető belép a szobába. Elszégyellve magam sütöm le pilláim. Meztelen vagyok erre két férfival tartózkodok egy szobában. Mikor jutottam el idáig? *

-Jungkook. Van egy fontos dolog amit ma kéne elvégezned. *mondja Jimin. Jungkook morgolódva néz hátra. Testével viszonylag sokat takar belőlem.*
-Épp dolgom van bazdmeg! *közli idegesen. *
-Az lehet, de fél millió csak azért, hogy megölj valakit nem kevés pénz! Éjfél előtt kell megcsinálnod és már 20:00 van!*válaszol idegesen az alacsonyabbik. *