We are one!{Loki fanfiction}

13.fejezet - Máshogy

- Úram! A szelence eltűnt. - tisztelettel letérdelt ökölbe szorított kezét melkasára tette. A nép hangos beszélgetésben tört ki.
Melyet Odin egy koppanassal elnémitott.

- Egy szelence nem tud csak úgy "eltűnni" !Azzonnal keresék meg! Ha kell egész Asgardot fésüljék át! - kezével egy félkört leírva.

- Igen is ,uram! -hajolt meg, sarkonfordulva.

- Az eskűvöt elhalalasszuk! -jelentette ki szél sebbesen át se gondolva.

- Na de apám...- szólalt meg értelmetlenül Thor.

- Nincs "de" fiam! Ha a szelence rossz kezekbe kerül hatalmas pusztitást okoz.
- indult meg Frigga és a katona társaságában.

- Már én vagyok a király! - emelte meg hangját.

- TE NEM VAGY KIRÁLY! - kiabált vissza nézzve .-Még nem. - folytatta útját ki a teremből. Néma csendet hagyva maga mögött elhagyva a teremet.

- Hallotátok -nézzet a népre. -mindenki haza mehet. - ment ki mérgesen a helyiségből. Az ajtó becsukasánál a többiek is elindultak,csalódottan. Üres lett a terem rajtunk kivűl.

Csak úgy nézztem elképzelve magam a helyzetében. Megsajnáltam. Nem tudom miért,hogyan de sajnálom őt. Nem ezt érdemelte volna. Lokira tekintve csak az elégedetséget láttam rajta semmi bűntudatott. Biztos vagyok benne,hogy abban reménykedik megkeressem és nem hagyom magára. Loki szemébe nézztem ahogy ő is rám tekintett. Elégedett arca lelankadt. Utána futottam. Lehet,hogy nem szeretem annyira mint Lokit de mindig kedves volt velem. Ezt megérdemli.

- Róze! - szólt utánam Loki mire megáltam.

- Sajnálom,de muszály. Meg kell tennem.- folytattam utamat. Nem nézztem semerre. Csak előre. Tudtam,hogy ezzel jól elintéztem magam Loki szemében. De ha jobban bele gondolna tudná,hogy ez a helyes. Lassan nyitottam ki szobálya ajtaját ,hogy látthasam mit csinál.

Épp fürdés után volt félmeztelenül. Megráztam a fejem. Nem megfelelő alkalom.

- Ne hagyj egyedül,kérlek. Szükségem van rád. - lassan megfordulva óvatosan be sétáltam. Felsőtestén vízcseppek folytak le.Ajkamba harapva probáltam tartani az önúralmamon.

- Sajnálom. -törte meg a csendet.

- Úgyan mit? - kérdeztem tudván a választ.

- Nem sikerült. Pedig minden tökéletesen rendben volt. Nem tudom elhinni,hogy pont most kellett eltűnnie a szelencének...- térdére támaszkodva fejét tartotta. Látszót rajta mennyire elvan keseredve. Lassan,remegő kézzel megsimogattam a hátát.

- Hé ,ez nem a világ végé. A legfontosabb,hogy senki nem sérült meg.Ezzel csak el lett halasztva lehet,hogy a következő sokkal jobb lesz. Sőt,biztos!- probáltam bíztatni tudva ,hogy nem lesz legközelebb.

- Hm.- ült fel ,kihúzva magát. -Igazad van,a legfontosabb,hogy itt vagy nekem. Hisz most is megtudlak csókolni... - kezét államhoz érintette. Ellazulva érintette meg a derekamat magához húzva. Elforditottam fejemet így a csókból csak egy puszi lett.Mérgesen meglepődve nézzet rám. Mint aki teljesen össze zavarodott volna.

- Nem engem szeretsz ,igaz? -szólalt meg félve várva a választ.

- Igaz. - fel se mertem rá nézzni,nem mertem a szemébe mondani. Nem így szerettem volna közölni vele.

- Kit szeretsz? - forditotta arcomat maga felé.

- Nem mondhatom meg...én...- könnyeztem pedig nagyon probáltam magamban tartani.

- KIT? - rázzott meg enyhén.

- Loki... - eresztettem ki magamból a végszót.

- Hogy tehetted? - engedett el mint egy rongy babát.

- Ezt nem tettem ,éreztem. Nem tudok parancsolni a szívemnek. - csurgattam le első könycseppem.

- Tűnj a szemmem elől. - fejét elforditotta tőlem.

- Nem akartalak megbántani ,kérlek...- vágot közbe.

- Takaródj! - kiabált a szemembe nézzve mire kirohantam a helyiségből egyenesen Loki szobája felé. Belépve lassan lecsúsztam az ajtón tudván,hogy hatalmas fájdalmat okoztam neki.

- Szóval elmondtad. -nézzet le rám ahogy megtörve az ajtajánál guggoltam.

- El. Már itt volt az ideje. - kezét vállamra tette. Bólintott egyet enyhén leereszkedve velem szembe mire én karjaiba ugrottam.

- Azt hiszem ideje mennünk. - suttogta hallkan.

- Mégis hová? -öleltem szorosabban.

- Midgard. Jobb lesz ha most eltününk egy kis időre.

- Már ideje volt. -kezdtem el játszadozni holló fekete hajával.

- Hm. -hömögött egyet mire lassan felált kezét felém nyújtva melybe bele kapaszkodva felhúztam magam. Megnyugodtam mivel elértem amit szerettem volna és végre vele lehetek.
Némán nézztünk egymásra. Mint akik a szavakat keresnék. Lassan egy enyhe csokót kezdeményezet melyet gyengéden visszonoztam. Felajanva kezét elmosolyodtam és bele karoltam mint ahogy lenni szokot.