Valami Új

1. rész

Hárman álltunk a szekrény előtt és az ágyamra dobáltuk a különféle dolgokat amik
egy 2 hetes balcsis kiruccanáshoz kellhettek. Egyszóval bikini szoknya nyuszis pizsi póló és egy szintetizátor (gyengébbek kedvéért kicsi zongora) hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mikor már az ajtó előtt álltunk teljes harci díszben amikor betoppant anya. - 50-es naptej megvan? - kérdezte
úgy mintha ez lenne a legfontosabb.
-Igen és bikini a labda a pénztárca és a telefon is- fojtottam belé a szót.
-Akkor mehetünk - csapta össze a tenyerét. - Kitti te nem jössz?
- Nem tanulnom kell- sóhajtott.
- Az ég szerelmére Kitti! Nyári szünet van!!!- ha most nem épp a 10.-es anyagot tanulja akkor semmit.
-Hegedű vizsga lesz 2 nap múlva!- fujtatott.
-Persze teljesen más - mondtam együttérzően. Ha valami közös van bennünk akkor az az hogy a hangszerünkön 5-ösök vagyunk.
- Hát akkor Hello Kitti. -vigyorodtam el. Ezt a poént sohasem hagyom ki.
Mint midig most is duzzogva elfordult és nyűgösen hadarni kezdett.
-Rose!! Muszáj ezt mindig??
- Bocs Kitti de ezt sosem hagyom ki - röhögtem.
-Télleg nagyon jó - mondta könnytörölgetve Angelina
- Gonoszak vagytok - mondta Kitti.
Már nem érdekelt mert mindjárt indul a vonat. Felkaptam a táskám és összegörnyedtem a súja alatt.
Hát igen mint mindig amikor megpróbálom előkeresni a nemlétező izmaimat.
- Majd én segítek - ugrott oda rögtön Sara. Ő az egyetlen hármunk közül aki hajladó rendszeresen sportolni. Mi Angelinával inkább az a típus vagyunk akik tömik magukba a fagyit és azon panaszkodnak hagy "el fogunk hízni". Ez egy ördögi körforgás: az ember eszik rájön hogy el fog hízni bánatában tovább eszik és amikor kövér lesz azért eszik mert "neki már úgyis mindegy".
Beültünk Anya kocsijába és már hajtottunk is a pályaudvarra. A pályaudvarral nagyjából olyan se veled se nélküled kapcsolatom van. Rossz lenne ha nem lenne mert rengeteg jó élmény fűz hozzá.
Pl.:
       Csövesek vagyuuunk!
       Vonatállomáson lakuuunk!
       Egy pad az otthonuuuunk!
       S vígan dalaoluuuuunk!

       Pénzünk szám szeriiiiiint!
       Nulla forint siiiiiincs!
       Csővesek vagyuuuunk!
       Padon se lakuuunk!!!

Mondjátok hogy nem jó! Viszont ott a tömeg a bűz és a rohadt meleg. Ezért " vegyes érzelmekkel" ordibáltam a kocsiban (igen mi így osztjuk meg az addig történteket amíg nem találkoztunk).
A pályaudvar most is olyan büdös mint volt de ez nem is lenne baj ha nem lennének hajléktalanok minden padon. Na mindegy gondoltam és elkezdtem búcsúzkodni kedves anyucitól. Végigmentem
a peronon úgy hogy most megpróbáltam magam vinni a táskáim. Kevés sikerrel de attól még nem sikertelenül.
- Ígérjétek meg hogy nem csináltok semmi rosszat!- mondta Anya szigorúan.
- Ígérjük- mondtuk baljós vigyorral az arcunkon. Persze azt nem kérdeztük meg mit ért a rossz alatt
de nem is szükséges. Elvégre melyik ember szeret sok szabályt állítani magának? A barátnőimmel
átfutottunk a peronon hogy köszöntsük Jackot Billt (félénk szépfiú de nagy a szája) és Adamot
(az utóbbit egy tockossal). Bemondták hogy a vonat mindjárt itt van és hallottuk is a hangát.
A lányokkal összenézünk. Tudtuk hogy ez min jelent.
-Én szeretek énekelni! - mondta Sara
- Én szeretek táncolni!- Angelina
- SZERETTEM A VONATOKAT- ordítottam pont akkor a mikor a vonat megérkezett.
Hiába nem csapott el senkit az asdofmovie fan az asdofmovie fan.
- Ez mi volt??- kérdezte Bill
- Áh semmi - hárítottunk.
Ő és Jack csak megvonták a vállukat. De Adamnak mindenhez van hozzáfűzni valója.
- Azt akartátok hogy csajon el a vonat?- mondta drámaian, szívre tett kezekkel.
- Oh nem mi saját kezűleg akarunk végezni veled. - közöltem mosolyogva.
- Szép kis barátok vagytok mondhatom- vágott közbe Bill .
- Bill szerintem meneküljünk - vigyorgott Jack.
- Van benne valami- mondták kórusban és már futottak is fel a vonatra.
Mi komótosan ballagtunk utánuk (táskáink súlya alatt nem ment volna gyorsabban).
- Nem láttad Adam milyen gyorsan fut azzal a nagggyyyoooonn nagy táskával? - kérdezte Sara.
- Igen. Gondoltam is hogy befogom rabszolgának  - vigyorodtam el.
- Tegnap még 50 év letöltendő börtönbüntetést akartál rá kiszabni - mosolygott Angi.
Akkor már oda is értünk és betettük a nagy táskánkat. Na most keressük meg Jackék hol ülnek.
Egy nagy 4 személyes helyen röhögtek ép valamin amikor odaértünk.
- Na kotródj arrébb Adam - vetettem oda. Már ültem is  le de nem a széket éreztem magam alatt hanem Adamot. A kis szemét!! Rögtön fölpattantam és mérgesen néztem rá de ő csak vigyorgott mint a tejbetök. Körbenéztem aktuális ülőhely után kutatva. Jack és Sara elfértek egy széken Bill az egyik táskájával ül az ölében ahogy Angi is . Adam meg nem ment arrébb! Hirtelen felindulásból felrántottam azt az idiótát és lehuppantam a helyére. Elég sovány vagyok úgyhogy rögtön kiszúrta hogy nem terültem el teljesen és van mellettem egy kis hely. Odavetette magát mellém úgyhogy mindenkinek volt helye. Amint ezt letudtuk elkezdődött a beszélgetés.
- Kivel mi történt a nyáron?- kezdte Jack.
- 2 hete tart a szünet és egész végig találkoztunk! - forgatta a szemét Sara.
- Biztos vannak titkos részletek amiket még nem hallottunk - vigyorgott Adam.
- Állat !!!!- mondtuk kórusban. Én ott voltam mellette úgyhogy tockost is adtam.
Az út hátralévő részében csak szimplán hülyéskedtünk és röhögtünk. Mikor megérkeztünk Adam megszólalt
- Áh érzem a Balcsi friss és üdítő halszagú illatát ! - és nagyot szippantott a levegőbe . Hát igen bármennyire is szép attól még nem lesz jó illatú. A szállás tök közel volt úgyhogy gyorsan elsétáltunk.
- I'm walking on sunshine!!! - ordítottam el magam. Kis dallam is volt a mondathoz úgyhogy kifejezetten tetszett.
- I'm walking on sunshine! Whoa Oh! - mondta Sara
- I'm walking on sunshine! Whoa Oh! And don't it feel good!!!
Mind a hatan elnevettük magunkat.
- Mi volt ez? - kérdezte még mindig nevetve Bill.
- Hát egy dal- válaszolt Sara
- Lesz - javítottam ki. Bár egyáltalán nem voltam biztos abban hogy be is fejezzük.
- Na most nem ezen vitatkozzunk inkább dobjuk be a cuccost és irány a víz! - vágott közbe Adam.
Mindannyian igazat adtunk neki és már mentünk is a szálláshoz. Elégedetten konstatáltam hogy nagyjából úgy néz ki mint a képeken. 2 három ágyas szoba egy konyha 1 fürdő és egy nappali.
Gyorsan átvettük a fürdőruhát és már indultunk is a strandra. Az úton lépkedve a barátnőimmel
szavak nélkül megbeszéltük hogy a fiúknak kifejezetten jól áll hogy nincs rajtuk póló. Jó lett volna ha ez csak nekünk tűnik fel de sajnos ezt a fiúk is megálapították rólunk. Adam valami gyanús tornazsákok cipelt de gondoltam csak naptej meg hasonlók. Mikor megékeztünk (csak 5 percre volta strand) a lányokkal rögtön bementem a vízbe. Hátrafordultam és láttam hogy a fiúk még szöszmötölnek. Nem volt valami mély a víz kb térdig ért. Utána a combom közepéig aztán megint térdig utána mellmagasságban és ilyen hülyén ingadozott. Mikor beértünk úgy 200 métert mentünk de már a nyakunkig ért.
- Nevetséges hogy eddig be kell menni! - forgatta a szemét Sara.
- Ezt nevezik Balaton-eggyelőtlenségnek. - kacsintottam és nevettem a saját borzalmas viccemen.
A fiúk közben felbukkantak a hátunk mögött és egy ilyen shotgun szerű vizipisztoj-al! Mondanám azt hogy megijedtünk de nem. Már hozzászoktunk a fiúk ilyen és ehez hasonló megmozdulásaihoz hisz benne voltak az alapcsomagban (ha valakinek nem lenne érthető elsőtől egy osztályba jártunk). A lányokkal összenéztünk és mintha ezt beszéltük volna eddig lebuktunk a víz alá. A Balaton szennye miatt a fiúk nem látták merre úszunk. Mögéjük mentünk és lenyomtuk őket a víz alá!!! Baromi jó volt!! Viszont miután visszatértek kaptuk rendesen a vizet. Még az "elég volt vagy kértek még a pofátokba " memet is benyögte valaki. Összességében nagyon jó volt a strand. Mikor kievickéltünk a vízből nagyon éhes voltam.
-Amúgy jól áll a bikini!- röhögött Adam. Barom. Én már hozzászoktam hogy egy perverz.
Mikor visszatértünk a szobába ettünk egy jót. Az ágyakon ülve vacsi után mindenkinél jegyzetfüzet volt. Hiába zenével akarunk foglalkozni! Ki kell próbálni magunkat szerzőként is. Felállítottam a szintit és gondolkoztam. Valamiért csak az az egy kis dallam járt a fejemben amit a strand felé énekeltünk. Lenyomtam az első hangot és eljátszottam. Hozzá is írtam egy kis dallamot.
- Neked is csak ez megy a fejedben?- kérdezte nevetve Sara.
- Te dallamot én szöveget próbálok írni hozzá! A végén egész jó kis kórusmű lesz!- vihogott.
- Hé én is ezt próbálom - mondta Angelina.

Bocs hogy várni kellett de el voltam foglalva. Mondjuk mind  25 embernek aki látta nem lehetett nagy fájdalom.