boyfriends. changlix

5 ‎| HATE

- Ó a rohadt életbe már. Faszom ebbe a kibaszott szarba. Hogy az a kurva kibaszo—

- CHANGBIN FEJEZD MÁR BE! - kiáltotta Chan, aki eddig a pontig bírta elviselni az előtte mormogó fiút, eddig és nem tovább.

Az elmúlt 13 percben Changbin egy teljes idegronccsá változott. Percről percre egyre jobban emésztette fel a belsőjében növekvő stressz és ezalatt az idő alatt ugyanazokat a szitokszavakat ismételte oda s vissza.

- Le tudnál állni a káromkodással csak egy kibaszott percre és elmondani, hogy mi a rák bajod van?! - mondta Chan egyenesen a fekete hajú viharban úszó szemeibe nézve.

- Utál engem! Biztos most is éppen azt ecseteli a több ezer otthoni barátjának, hogy mekkora egy hirtelen haragú seggfej vagyok! - mondta Changbin és kezeivel erősen a fekete tincseire mart, majd meghúzta őket. A menzás kaja szinte érintetlenül és már teljesen kihűlve hevert előtte a tálcán.

Általában Chan és a többnyire jó fiúkból álló csapata végezte azt a nem hivatalos munkát, ami abból állt, hogy az ebédlőbe vezető lépcsőt figyelték. Vagy inkább elzárták a hetedikesek útját, így megakadályozva őket abban, hogy Jackson-on lógjanak- aki két évvel járt a fiúk felett.

Ezen a napon azonban csak Chan és Changbin voltak; a többiek elvonultak a könyvtárba vagy a termükben töltötték az ebédszünetet.

- Várj mi? Felix? Felix nem utál senkit- ahhoz túl jószívű! És még csak ma kezdett! Ezt hiszed ennyire népszerű a sulinkban?

- Láttad már a haját? Hogy ne lenne népszerű, mikor minden tekintetet magára vonz! Plusz aranyos is- oh istenem és utál engem. UTÁL ENG—

- Nem utállak.

Changbin lefagyott. Az ateista lelke most kezdhetett imádkozni az összes létező istenhez, hogy a fiú, aki a lépcsők tetején állt, ne az a fiú legyen, akire gondolt és akiről egész eddig beszélt.

Lassan oldalra fordította a fejét, így tekintette összekapcsolódott a szőke hajú szempárjával. Tudta, hogy arca máris vöröses árnyalatot vett fel, ezért összeszűkített szemekkel kémlelte a fiút és próbált minél fenyegetőbb nézést felvenni.

Felixet azonban egyáltalán nem ijesztette meg a másik cseppet sem barátságos tekintete. A fiú egy boldog mosollyal az arcán sétált le a lépcsőkön.

Changbin arcizmai ellágyultak, ahogy tekintetével végigkövette a szőke mozdulatait, miközben egyre közelebb ért az asztalhoz. Mire észbe kapott Felix már ott is volt mellette; néhány centire tőle, mélyen a mogyoró barna szemekbe bámulva.

Eltelt néhány perc, míg Changbin feleszmélt a sokkból, melyet a másik közelsége okozott. Felix felemelte szemöldökét, mire a fekete hajú arca még jobban lángra lobbant.

- Mikor fogsz pislogni? - suttogta Felix, a meleg lehelete szinte simogatta Changbin arcát.

- Mikor fogok mit csinálni?

- Mikor fogsz pislogni? Azt hittem farkasszemet nézünk.

Changbin hátrébb húzódott a másiktól és felnevetett.

- Istenem Felix, túl aranyos vagy hozzám. - suttogta és letörölte a nevetéstől kibuggyanó kósza könnycseppet az arcáról.

- Mi? Az mit jelent?

Changbin lefagyott- ismét.

Basszus, basszus, basszus megint aranyosnak hívtad. Elrontottad azt a 3 percet is, mikor talán nem nézett idiótának. Changbin te kibaszott idióta, oh iSTENEM-

- Már korábban is mondtad, de nem tudom mit jelent. Csak azt a részét értettem, amikor azt mondtad, hogy utállak- ami egyébként nem igaz. Szóval mit is jelent?

Changbin akkor vette észre, hogy egész eddig visszatartotta a lélegzetét, mikor ajkai közül kiszaladt egy megkönnyebbült sóhaj.

- Uh- azt jelenti 'kedves'. Azt mondtam, hogy nagyon kedvesnek tűnsz. Azt hittem utálsz, azok után ahogy leléptem, miután köszöntél nekem. - hazudta gyorsan Changbin.

Felix arca erre még jobban felragyogott, az ajkain játszó mosolyát még az eddiginél is szélesebbre húzta, arcán két rózsaszínes folt jelent meg.

- Köszönöm! És rendben van, láttam rajtad, hogy siettél akkor. Te is kedvesnek (aranyosnak) tűnsz!

Changbin hasában felébredtek azok a fránya pillangók, majd felrepültek egyenesen a mellkasáig és ott bizsergették a fiú belsőjét. Chan, akiről időközben meg is feledkezett a két fiú, köhögni kezdett, de a fekete hajú tudta, hogy nagyon is jól szórakozik rajtuk.

- Mi lenne, ha elölről kezdenénk? Szia! Felix vagyok. A 10JY4-be járok. Ausztráliából jöttem és remélem, hogy jó barátok leszünk ebben a hat hónapban! - mondta Felix és kinyújtotta a kezét. Changbin hirtelen úgy érezte, hogy a szőke hajú arcán ragyogó mosoly képes lenne egy pillanat alatt fényt hozni az ő sötét életébe.

- Seo Changbin, én is a 10JY4-be járok. És igen- én is remélem. - mondta a fekete hajú egy apró mosolyt villantva a másik felé.

Majd mikor Felix a karjai közé húzva átölelte az idősebbet- Changbin ráébredt, hogy az ausztrál lelke rettentően érzékeny és a fiú rengeteg törődést igényel.

És hogy Felix vanília illata enyhén- épp úgy, hogy kellemes legyen- keveredett egy kis borsmentával.