- A mai órán arról lesz szó, hogy a járványtan milyen módon befolyásolta a 19. századi orvostudományt. - a kellemes csendet a tanár mély, vontatott hangja törte meg. Mondata egy egész osztálynyi fiúhoz szólt, akik halálra unták magukat. Senkit sem érdekeltek a tanár szavai, kivéve Minhot, aki továbbra is megállíthatatlanul jegyzetelt, mintha az élete múlt volna rajta.
- Ki tudja a választ? Hyunjin? - a tanító kissé felemelte hangját, hogy a terem végében ülő fiú felébredjen álmából.
Hyunjin szemei egyből kipattantak, ahogy meghallotta nevét. Ijedten nézett körbe a teremben, tekintete a válaszért könyörgött, ám osztálytársai kerülték a szemkontaktust. Még Minho se nézett a fiúra, helyette inkább makacsul bámulta az ölében lévő kezét.
- Öhm.. mi is volt a kérdés? - szegény fiú füléig vörösödött, mikor hallotta, hogy az egész osztály nevetésben tört ki. A tanár sóhajtott.
- Magyarázd el saját szavaiddal a járványtan fogalmát és nevezd meg a feltalálóját. - a fiú zavart tekintetét látva, a tanár úr megcsóválta a fejét, majd egy új áldozatot keresve körbenézett a teremben. Tekintete megakadt a terem másik végében ülő srácon. Egyenruháját egy fekete kapucnis pulcsi alá rejtette és semmitmondó tekintettel bámult ki az ablakon.
- Changbin. - az említett szemforgatva nézett a felnőtt irányába. - Először is vedd le a pulóvered, tudtommal nem az egyenruhád része. Utána kérlek válaszolj a kérdésre. - a fiú kedvtelenül nézett a tanárra, tekintetével üzenve, hogy rohadtul nincs kedve még egy egyest kapni.
Miután idegtépően lassan és nyugodtan kibújtatta magát a pulcsijából, a ruhadarabot a széke hátuljára tette és folytatta az iskolaudvar bámulását az ablakon keresztül.
- Changbin azt mondtam, hogy... -
- A járványtant egy francia pasi találta fel, akit Louis Pasteurnak hívtak. A csávó rájött, hogy a levegőben mikroorganizmusok és baktériumok vannak, amik támadják a nyílt sebet. Tehát el kell őket pusztítani mielőtt bejutnak oda. Emiatt ki kellett bővíteniük az orvostudományt és bevezetni az antibakteriális eljárást a műtétek előtt. Ilyen volt például Jospeh Lister karbolsavas eljárása. - hadarta el a fiú gyorsan, majd utána folytatta amit eddig csinált; csendesen bámult ki az ablakból és nézte a most már eső áztatta iskolaudvart.
Az egész osztály elhalkult. A bajkeverő Seungmin és Woojin éppen ceruzákat dobáltak Yugyeom hajába, ám a fekete hajú válasza még őket is megállította. A két fiú ámulva nézett Changbinre. Még a tanár se tudta miként feleljen erre, hiszen a fiú tökéletesen összefoglalta az egész óra lényegét az első tíz percben, egyetlen kérdésre válaszolva.
- Öhm, igen. A válasz helyes. Szép volt. Nos akkor... - ezt követően az óra a megszokott módon folytatódott. A csend 5 percig tartott, míg valaki fel nem üvöltött, hogy "MAJDNEM BELÉM ÁLLT EGY CERUZA". A dolgok innentől irányíthatatlanná váltak, ugyanis diákok hangos vihogásban törtek ki. A tanárok már kezdték megszokni a folyamatos káoszt ebben az osztályban. Mikor a 10JY4-es osztályt emlegették, senki sem gondolt normális, jó tanuló gyerekekre vagy egy nyugodt csoportra. Sokkal inkább kettessel átcsúszó diákokra, akiknél egy tanórán percenként repkedtek a szótárak és óvszerek a terem egyik végéből a másikba.
- Csend legyen! Ha nem fejezitek be azonnal akkora egyest írok be mindenkinek, hogy még a naplóból is kilóg! - a tanár fenyegetése mindenkit elcsendesített. Hiába élvezték az őrületbe kergetni szegény töri tanárukat, senki sem akart iskola után még egy órát elzáráson tölteni a következő egy hónapban.
Az ezt követő pár perc csendet egy kopogás zavarta meg. Az ajtón egy fiatal fiú sétált be- név szerint Jeongin, aki egy évfolyammal járt alattuk. Kezében egy rózsaszín cetlit tartott, amire valami fontos dolog volt felírva. A tanár elvette tőle a jegyzetet, mire a fiatal udvariasan meghajolt és az ajtón kifelé menet visszaintegetett a vadul csápoló Jisungnak.
- Kezdjetek el jegyzetelni. - mondta a tanár, miközben levette a szemüvegét és megdörzsölte fáradt szemeit. A diákok hallgattak rá, kivétel nélkül előpakoltak és írni kezdtek.
A fekete pulcsis fiú abbahagyta az udvar bámulását és szó nélkül összepakolt. Táskáját a hátára kapva vitte jegyzetét a tanári asztalhoz. A tanár gyorsan aláfirkantotta, majd elkérte a fiú értékelő füzetét; beírt öt pontot az 'órai munka' mellé, ám a házi feladatra csak hármat adott.
- Meg voltam ma elégedve veled. De kérlek legközelebb több időt szentelj a házi feladatra, tudom, hogy ennél igényesebben is el tudod készíteni. Figyelj rá jobban. - mondta, majd visszaadta az értékelő füzetet és a fiú kezébe nyomta a rózsaszín cetlit, amit még Jeongin hozott be.
Changbin egy utálatos pillantással jutalmazta a tanárt a hármas miatt, majd magában szitkozódva kiviharzott a tanteremből.
Az osztálytársai már hozzászoktak az ehhez hasonló viselkedéshez a fiútól. Nem nagyon érdekelte őket mit csinál a fekete hajú, kivéve Hyunjint, aki szomorúan megcsóválta a fejét.
- Már megint.. mikor hagyja végre abba?
Changbin mérgesen bámult a kezében lévő papírra, legszívesebben darabokra tépte volna és lenyomta volna annak a torkán aki kitalálta, hogy pszichológushoz kell járnia.
10JY4
SEO CHANGBIN
PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS
SS01-ES SZOBA
most/szünetben/ebédidőben/iskola után
- Már megint egy óra szórakozás azzal a kibaszott pszichológussal. - motyogta szarkazmussal átitatott hangon, mikor meglátta a folyosó végén lévő termet, ahol a következő egy órát fogja tölteni.
————————————
ne aggódjatok Felix is jön majd csak éppen elveszett a reptéren.
további szép napot mindenkinek!^^
KAMU SEDANG MEMBACA
boyfriends. changlix
Acak"istenem felix, túl aranyos vagy" → changbin, aki dühkezelési problémákkal küzd felix, aki nem igazán érti a személyes tér jelentését s egy történet melyen keresztül rájönnek, hogy szerelmesnek lenni nem olyan egyszerű, mint hitték → fordítás → ered...
