- Szóval remélem mindenki élvezte a szünetet. És remélem, hogy azok, akik cserediák programban vettek részt sikeresen visszaszoktak a mi időzónánkba. - mondta a tanár óvatosan Felix felé nézve.
Azonban a fiú nem vette észre, hiszen fejét a padra lehajtva tartotta. A feje sajgott és a hosszú szünet után az iskolára volt a legkevesebb szüksége.
Kevés lenne azt mondani, hogy az élete pokol volt, miután elhagyta Koreát. Már 4 hónap eltelt és Felix nem akart mást, csak sírni.
Csak zokogni és üvölteni egy szobában, törni és szétzúzni mindent, ami a kezei közé akad.
Az alvás már elérhetetlennek tűnt számára és az új legjobb barátja a gyorsétteremi menü volt. Hetek óta nem táncolt és az edzés puszta gondolatától is elfáradt. Még a barátai is aggódtak a hirtelen változás miatt.
Felix teljesen összetört.
Még sosem érezte magát ennyire rossznak és bűnösnek.
- Felix, jobban oda kéne figyelned ember...ha így folytatod büntetésben fogod tölteni az első napodat. - Felix felnézett a barátjára és sóhajtott. Eszébe jutott, ahogy Jisung is valami hasonlót mondott neki hónapokkal ezelőtt.
Félrenézett, egy apró mosoly jelent meg az arcán, ahogy a még élénk emlékek leperegtek a szeme előtt.
De persze idővel egyre több emlékkép jelent meg és Felix azon kapta magát, hogy az egyetlen amit lát az Changbin, ahogy egyedül ül egy rendetlen szobában és zokog.
Az utolsó alkalom, hogy Changbint látta.
És már nem is lesz több.
Felix hirtelen ült fel, megijesztve a tanárát és a diákokat. Erőszakosan megdörzsölte a szemeit és arcon csapta magát, hogy észhez térjen. - A kurva életbe! Csak öljetek meg most.
- Felix! Nem tűröm meg ezt a fajta beszédet! Ebédnél találkozunk, hozd a jegyzeteidet is. - mondta mérgesen a tanár. Éppen a heti diavetítés folyt, amin minden diáknak kötelező volt részt vennie hétfőnként. Felix ezt szakította félbe a profán felkiáltásával.
Még ha Felix meg is ijedt a büntetéstől, nem mutatta ki. Helyette zavartan nézte a diát, ami éppen a kivetítőn látszott.
'2019-es cserediák program! 50 jelentkező!'
Felix megállás nélkül bámulta a feliratot, mintha arra várt volna, hogy a betűk megijednek a szúrós tekintetétől és varázslatos módon eltűnnek a szeme elől.
Azonban mielőtt kérdezhetett volna, a dia megváltozott és már a 'szabályok és tisztelet' volt leolvasható a kivetítőről.
Olyan dolgok voltak felsorolva, mint például 'légy kedves', 'törd meg a nyelvi akadályt' vagy 'légy tekintettel az eltérő kultúrákra'.
A fiú száját egy halk és szomorú nevetés hagyta el, ahogy eszébe jutottak a Koreában töltött hónapok. Az unokatestvére. Az ételek. A zene. A barátok, akiket ott ismert meg.
Changbin.
Felix feje kiürült, majd megtelt az emlékekkel.
- Arra gondoltam, - mondta a tanár hirtelen, hangja izgatott volt. - hogy készítsünk plakátot az új diákoknak, akik ha minden igaz ma érkeznek meg hozzánk. Tegyetek rá, amit csak akartok. Énekeseket, híres ételeket, látványosságokat- bármit! Lapokat elől találtok és- Rosé ez itt nem egy fodrászat, kérlek rakd el a fésűt- Felix! Felix! Figyelj!
Azonban Felix nem tudott figyelni, helyette a sírás határán állt, mert minden fájt neki.
Elmondta a barátainak, hogy mi történt Koreában, de a legtöbbjük elintézte annyival, hogy Felix a szokásos rossz hírű szakítás fázison megy keresztül. Ilyenkor pedig minden fájdalmas és minden apró dolog hiányozni fog a másik félből.
Igazán megnyugtató.
A következő néhány pillanat abból állt, hogy a barátai az asztala körül köröztek vagy éppen azon ülve beszélgettek mindenféléről, kivéve az adott feladatról, amit csinálniuk kellett volna.
Egy ismerős érzés kerítette hatalmába, ahogy az alatta lévő talaj forogni kezdett.
- Haver, ha idehánysz, legalább úgy csináld, hogy én ne legyek olyan-
- Fogd be, Felix tedd le a fejed, úgy nézel ki, mint aki mindjárt elájul. -
A fiúnak nem kellett kétszer mondani, a feje olyan hangosan koppant a padon, hogy a tanár ijedtében elejtette a doboznyi tollat, amit tartott.
- Felix! Szünetben beszélnem kell veled! -
A fiú felmordult, jelenleg minden és mindenki utálnivaló volt számára.
De talán nem mindenki.
Mert hogy is tudta volna utálni őt.
Mély levegőt vett, értékelte, hogy a barátai csendben maradtak, észrevéve a szenvedését.
"Istenem felix, túl aranyos vagy" - mondta Changbin, miközben arca túl közel volt a szeplős fiúéhoz, az arca enyhe pírba borult és te jó ég a nevetése.
"Vagy tudod megnézhetnénk a filmet kettesben" Az első véletlen közös randi, Felix tisztán emlékezett a melegre, ami a szorosan egymáshoz nyomódó vállak miatt körülölelte őket és arra, ahogy kisírták a lelküket aznap.
A nevetése a nap, amikor végre bevallotta az érzéseit, a mosolya, ahogy átölelték egymást, "így akartál megkérni, hogy legyek a barátod?"
Fájt neki.
Elviselhetetlenül fájt.
És csak remélni merte, hogy Changbin nem ugyanezen a fájdalmon megy keresztül.
- Felix! Az isten szerelmére állj már fel! Itt vannak! - hallotta a barátja suttogását a fülénél.
Kifújta a levegőt, amit észre sem vett, hogy bent tartott, de továbbra sem emelte fel a fejét.
Mert megállíthatatlanul folytak a könnyei.
Nem akarta, hogy a tanára, a barátai, az osztálytársai vagy akárki rákérdezzen az okára- mert azt még ő maga sem tudta.
Azt ígérte magának, hogy továbblép. Azt mondta, hogy elfelejti Koreát. Folyamatosan azt mondta, hogy elfelejti őt!
Szóval miért, mégis miért nem tudta abbahagyni a sírást.
- Haver, nagyon jól néz ki! Kapucnis pulcsi van az egyenruhája alatt, nem semmi. -
- Fel van nyírva a haja. És jól látom, hogy ki van lyukasztva a füle? -
Felix szívverése visszhangzott a fiú fülében.
- Meg...meghajolt? -
Érezte, ahogy a lelke elhagyta a testét, levegővétele egyre szabálytalanabbá vált, de a fejét továbbra is lehajtva tartotta.
- Öhm Felix... éppen rád mosolyog- elég ijesztő... várj mi a szar... sír?
- Elsírta magát!
Felix felnézett, a könnyek patakokban folytak a szeméből. Az arca nedves volt és undorítóan érezte magát.
De ott, abban az osztályteremben. Ott állt ő. A mosolya, a szemei, Ő.
A legszélesebb mosollyal és könnyes tekintettel, egyenesen Felix szemeibe nézve mondta el a monológját, ami Felix szerint a legtöbbet gyakorolt és legaranyosabb angol szöveg volt.
- Sziasztok! Seo Changbin vagyok és 6 hónapig leszek itt, Remélem, hogy jól kijövünk majd egymással. -
YOU ARE READING
boyfriends. changlix
Random"istenem felix, túl aranyos vagy" → changbin, aki dühkezelési problémákkal küzd felix, aki nem igazán érti a személyes tér jelentését s egy történet melyen keresztül rájönnek, hogy szerelmesnek lenni nem olyan egyszerű, mint hitték → fordítás → ered...
