- Bejöhetek?
Changbin kelletlenül felnézett a könyvből, amit éppen olvasott.
- Ki vagy?
A kérdést mély csend követte, majd egy halk sóhaj hallatszott az ajtó másik feléről.
- Chan vagyok. Kérlek Changbin, had menjek be.
Changbin összeráncolta homlokát, ahogy eszébe jutott, hogy mennyire rémesen végződött az előző látogatás.
- Nem, menj innen.
- Oda kell adnom valamit, utána elmegyek.
Ismét csend.
- Changbin kérlek, csak nyisd ki az ajtót.
A fiatalabb fiú arckifejezése még inkább elkomorodott, ahogy hezitálva, de felállt az ágyából és az ajtó felé indult. Éppen hogy résnyire tárta a fadarabot, hogy az előtte álló fiú szemeibe nézhessen.
- Mit akarsz?
Chan pár pillanatig csendben nézte Changbin arcát, majd egy dobozt nyomott a kezébe. - A te cuccaid vannak benne.
A szőke hajú biztosan észrevette a másik zavarodott arcát, mert végül kinyitotta a papírdobozt, hogy megmutasson néhány benne lévő ruhadarabot. - Felix szobájában találtam. Ez az egyetlen doboz, amit nem vitt haza magával.
Changbin hirtelen úgy érezte, hogy lelke kilépett a testéből, azt a bizonyos nevet hallva ismét átélte, ahogy szíve darabokra törik. Lassan kivette Chan kezéből a dobozt és habozva a mellkasához emelte.
- Én most... Én most megyek. Köszönöm, Changbin.
Changbin már éppen zárta volna be az ajtót, amikor meghallotta, hogy Chan köszönetet mondott neki.
- Én is... köszönöm? - felelte.
Chan sarkon fordult és a lépcső felé indult, nem válaszolt a másik kérdésére. Szomorú mosollyal az arcán sétált lefelé az emeletről.
A fiú távozása után Changbin szinte egyből bezárta az ajtót és a kiejtette kezei közül a dobozt. Az ajtónak döntötte hátát és a fa mentén a földre csúszott.
Hirtelen minden fájt neki.
A dobozra emelte tekintetét és lomhán érte nyúlt. Egyesével vette ki a benne lévő pólókat, melegítőket és kapucnis pulcsikat, meg azt a néhány alsónadrágot, amiket akkor hagyott a fiúnál, amikor az ünnepek nagy részét együtt töltötték.
A doboz alján Changbin egy simább és hidegebb felületet tapintott. Egy halom megviseltnek tűnt papírdarab feküdt szétszórtan a dobozban.
Maga elé rakta őket és észrevette, hogy csak az egyik oldalukon volt írás, a másik oldalon fekete filccel írt számok voltak.
Changbin megforgatta szemeit, hát persze, nem is Felix lenne, ha nem számozna be random papírdarabokat.
Sorba rendezte őket egytől négyig, a többi lapon csak néhány mosolygós arc és virág volt. Changbinnek eszébe jutott, hogy ezeket az apró firkákat ő rajzolta unalmában, miközben Felix éppen házit írt- hetekkel azelőtt, hogy minden darabokra hullott volna.
Megfogta őket, készen állva arra, hogy cafatokra tépje a papírokat vagy csak egyszerűen megszabaduljon tőlük- azt hitte, hogy csak néhány random papírdarabról van szó, amiket Felix megtartott, mint minden más haszontalan dolgot mondván, hogy mennyire értékesek.
De észrevette, hogy az első papíron egy mondat szerepelt. Egyetlen egy mondat, amitől a fiú szíve kihagyott egy ütemet.
" ne felejtsd el odaadni ezeket Changbinnek, amikor elmész! "
- Most kibaszottul szórakozol velem Felix. - mondta csendesen. - Leveleket írtál nekem, és hagytál magadnak egy emlékeztetőt, hogy odaadd őket? Hogy te mekkora egy...
Changbin az órára pillantot.
19:11
Felix repülője 2 vagy 3 órával ezelőtt felszállt.
Changbin ismét a levelek felé fordult, de ahogy elolvasta az első három szót a lélegzete elakadt és fájdalom nyilallt a fejébe.
- Egy kibaszott idióta vagy Lee Felix.
Drága Seo Changbin,
Szia, Lee Felix vagyok! Valószínűleg már rájöttél, de azért gondoltam szólok,,
Előző héten végre rendesen beszéltünk, emlékszel? A lépcsőháznál voltunk Channel!
Lol lehet, hogy nem emlékszel, nem is biztos, hogy barátok lettünk, mire ezt a levelet olvasod majd.
Mármint ha valaha megkapod. Hacsak nem összevesztünk és annyi a talán-barátságunknak. Remélem nem, az nagyon szomorú lenne.
Ha össze lennél zavarodva; azt tanácsolták nekem, hogy írjak levelet valakinek, akit a cserediák program alatt ismertem meg!
Remélem nincs sok hiba a levelemben, tanulok- ígérem!
Mi lenne ha az első benyomásról írnék? Hurrá, oké ez jó ötlet.
Amikor először beléptem a tanterembe, megláttalak téged és a barátaidat. Annyira menők voltatok lol
Mindannyian barátok lettünk? Az annyira jó lenne, mindannyian jófejnek tűnnek.
De te egyből elmentél, mert időpontod volt? Remélem jobban vagy azóta! Rendben van, hogy nem beszéltünk akkor, mert így lehetőségem volt beszélni veled a lépcsőknél!
Valamiért szerettem volna beszélgetni veled. És örülök, hogy megtettem!
És ezt nem mondtam, de tudtam, hogy aranyosnak hívtál akkor.
Lolol most biztos nagyon zavarba hoztalak.
Ne aggódj! Majdnem elájultam, amikor aranyosnak hívtál, ezért inkább úgy tettem, mintha nem értettem volna, amit mondtál. Azt hiszem ezért nevetett Chan lolol
De most komolyan Changbinnie?
Az aranyost kedvessé változtatod? Ennyire azért nem vagyok hülye!
De köszönöm, te is aranyos vagy ♡
OKÉ OKÉ SOSE ADOM ODA EZT A LEVELET NAGYON KÍNOS
Mostmár abba kéne hagynom az írást, úgysem kapod meg ezt a levelet lol.
És mivel sosem látod majd, amit írok talán bevallom, hogy talán eléggé kedvellek. Még csak pár napja ismerlek, de nagyon rendesnek tűnsz.
Azt hittem ijesztő vagy, de igazából csak egy nagyra nőtt baba!
Nem hiszem, hogy te így gondolsz rám, de attól meg álmodozhatok. És még csak pár nap telt el, talán megutállak majd vagy te utálsz meg engem!
Remélem, hogy legalább barátok lehetünk.
Köszönöm, hogy ennyire kedves voltál velem az első hetemen a koreai iskoládban.
Lee Felixtől.
YOU ARE READING
boyfriends. changlix
Random"istenem felix, túl aranyos vagy" → changbin, aki dühkezelési problémákkal küzd felix, aki nem igazán érti a személyes tér jelentését s egy történet melyen keresztül rájönnek, hogy szerelmesnek lenni nem olyan egyszerű, mint hitték → fordítás → ered...
