Egy nappal korábban
- Mi a... mi a szar... - mondta Jisung, miután meglátta az ajtaja előtt álló két fiút.
Chan kínosan megnyalta a száját, az egyik kezét Felix hátán tartotta, talán azért hogy megnyugtassa a szőke hajút vagy hogy megakadályozza, hogy rokona mindent hátrahagyva elrohanjon. -Bejöhetünk?
- Úristen! Miért álltok kint? Gyertek be. - bukkant fel Minho az ajtónyílásban. Arrébb tolta a tágra nyílt szemű Jisung-ot, ezzek utat engedve a vendégeknek.
- Minho? Ugye tudod, hogy ez még mindig az én házam? - Seungmin hangja hallatszott a konyhából, a fiú éppen egy fakanalat tartott a kezében.
Minho csak a szemét forgatta és gyengéden betolta Felixet a nappalibba.
- És? Talán nem hívhatom át a barátainkat?
- Nem mindegyikük volt meghívva... - mondta Jisung csendesen, ahogy csatlakozott Hyunjinhoz a nappaliban. A fiú szemeit a TV-re szegezte és tudomást sem vett azokról, akik besétáltak a szobába. Minho Jisunghoz vágta a telefonját és sajnálkozó tekintettel nézett Felixre.
Felixnek fájtak a fiú szavai.
- Sajnálom. - mondta a szőke hajú.
Seungmin abbahagyta a főzést, Hyunjin pedig kikapcsolta a TV-t.
Csend telepedett a házra.
Egészen addig, amíg Chan ingerülten fel nem sóhajtott.
- Annyira lehangolóak vagytok. Csak a kaja miatt jöttem, nem azért, hogy végignézzek egy kdrámás harcjelenetet. - mondta, ahogy Jisungra fejére dobta a kabátját, mert a fiú már egy ideje csak mérges tekintettel bámulta Felixet.
- Chan, csak téged hívtunk... nem-- mondta Hyunjin hezitálva, ahogy felállt, de félbehagyta, ahogy meglátta, hogy Felix arcából kifutott a vér. - Nem úgy értettem! Csak... ez a vacsora Changbinnek és nekünk lett volna... és azt hittem, hogy nem éreznétek jól magatokat egymás társaságában...
- Nem jön. - szólt egy hang az ajtó felől.
- Mi a- miért csinál úgy mindenki, mintha itt lakna? - kérdezte Seungmin mérgesen.
- Nyitva volt az ajtó? - válaszolta Woojin, ahogy kényelmesen elsétált Felix előtt, Jeonginnal a nyomában.
Jeongin hirtelen megtorpant a kellemetlen látogató miatt.
- Mi? Mit keresel itt?
- Jeongin! - kiáltotta Hyunjin a fiúra bámulva.
- Mi az? Azt hittem, hogy--
- Jeongin állj le! - állította le Seungmin.
- Miért kéne leállnia? Hiszen még nem fejezte be.
- Fogd be Jisung! - kiáltotta Minho. Jisung veszélyesen közel állt Felixhez.
-Nem, te fogd be Minho! Talán elfelejtetted, hogy ez - bökte meg Felix mellkasát, ami miatt a fiú egy lépést hátrált. - a kibaszott idióta tehet arról, hogy a legjobb barátunk két hete nem jár iskolába? Hogy nem hívott fel minket? Hogy nem írt? Még az ajtaját sem hajlandó kinyitni.
- Nem az ő hibája, Jisung hagyd abba. - mondta Chan meglökve a mérges fiú hátát.
Hyunjin érezte, hogy egyre nehezebb a légkör a hármuk körül, ezért közelebb sétált hozzájuk.
- Sajnálom. - mondta Felix ismét, ezúttal a dühöngő fiúnak intézte szavait.
- Sajnálod? Nagyon helyes! Én és Changbin egyszer sem veszekedtünk életünkben és már több éve ismerem. Erre jösz te! Te- Te kis -- mondta frusztráltan és a gallérjánál fogva megragadta a fiút.
- Olyan szívesen behúznék neked egyet. Boldoggá tetted. Olyan boldoggá, amilyen még sosem volt. Csak azért, hogy elronthasd az egészet, mert nem voltál képes megbeszélni vele egy ennyire komoly dolgot. Undorító vagy.
És a ház ismét csendessé vált.
Senki sem akart megszólalni, mindannyian egy szakadék fölött álltak, ahonnan egyetlen rossz lépés és minden a mélybe zuhan.
Chan meg akart szólalni, viszont valaki megelőzte. Az a fiú szólalt meg, akiről Chan erősen remélte, hogy csendbe marad.
- Tedd meg. - mondta remegve.
Jisung elengedte Felixet. - Mi?
Felix felemelte a fejét és a szemébe nézett a fiúnak, aki azt akarta, hogy eltűnjön a szőke hajú. Jisung tekintete ellágyult, ahogy meglátta a másik arcát, melyen könnyek folytak végig.
Jisung látta a sötét karikákat a szeme alatt.
A piros, felpuffadt szemeket.
De csak felidegesítette magát, mert eszébe jutott Changbin arca.
- Üss meg! - mondta Felix, a szemeiből még több könny bukott elő. Közelebb lépett Jisunghoz.
Jisung pedig hátrált.
- Nem foglak- nem..Tűnj innen Felix. Csak menj el. - dadogta Jisung. Látszólag felfogta a szavainak súlyát és legszívesebben visszaszívta volna őket.
- Nem! - kiáltotta. - Üss meg! Megérdemlem!
Minho végre észbe kapott, Jisung és a zokogó fiú közé állt. - Felix nyugodj le! Túlreagálod. Csak menj el.
Minho Felix vállára rakta az egyik kezét, de a szőke hajú azonnal lerázta magáról. Minho meglepődve hőkölt hátra, két kezet érzett a hátán.
- Nem! Tűnj innen Minho. Hadd üssön meg! Tudom, hogy mindannyian ezt akarjátok.
Minho szemei szúrni kezdtek.
- Kibaszottul ne beszélj így vele! - csattant fel Jisung és a tántorgó barátja elé állt.
Felix letörölte könnyeit a -Changbin- pulcsija ujjával és sóhajtott. - Különben mi lesz? Megütsz?
Jisung ökölbe szorította a kezeit.
- Hajrá. Igazad van. Minden az én hibám. Mindig mindent elrontok! Gyerünk, üss meg! Üss meg! Rúgj belém! Hiszen utálsz, mindenki utál engem- az ég szerelmére Changbin gyűlöl engem! Szóval gyerünk--
- JISUNG!
Hyunjin megragadta Jisung pulcsijának kapucniját és hátrahúzta, egészen a kanapéig.
Chan tágra nyílt szemekkel állt, hezitálva nyújtotta ki kezét, hogy hozzáérjen a földön remegő fiúhoz.
- Felix...?
A föld megingott a szőke hajú lábai alatt, ahogy felállt. Egyik kezével az arcát takarta, amennyire csak lehetett. Megfordult és táskáját leejtve kisietett a szobából.
Mielőtt Jisung felfogta volna, hogy mi történt Minho megragadta az ökölbe szorított kezét és maga elé tartotta.
Jisung kézfeje vérzett.
ESTÁS LEYENDO
boyfriends. changlix
De Todo"istenem felix, túl aranyos vagy" → changbin, aki dühkezelési problémákkal küzd felix, aki nem igazán érti a személyes tér jelentését s egy történet melyen keresztül rájönnek, hogy szerelmesnek lenni nem olyan egyszerű, mint hitték → fordítás → ered...
