boyfriends. changlix

8‎ ‎| INDIRECT

- Na milyen volt a randi?

Changbin szemforgatva csukta be a bejárati ajtót, majd megfordult, hogy láthassa Hyunjint és Seungmint, ahogy zsebre dugott kézzel várakoztak rá.

- Mintha nem lettetek volna ott. És- nem randi volt. - mondta a fekete hajú és komoran nézett a másik kettőre.

- Mi? Nem voltunk ott. Pfff! Igaz Seungmin? - válaszolta gyorsan, könyökével böködve a fiút.

- P-persze! Otthon voltunk és um videojátékoztunk...

Changbin arca komoly maradt, ahogy elindult a járdán legelöl, míg a két fiú mögötte baktatott.

- De most komolyan Changbin, milyen volt? Volt csók? Összebújtatok? Vettél neki ebédet? Vagy ő vett neked? - faggatózott Seungmin, miközben egyre közelebb lépkedett a fekete hajúhoz, Hyunjin pedig követte.

- Hazakísérted? Mit csináltatok a mozizás után? És mi-

- ÉDES ISTENEM! NEM TÖRTÉNT SEMMI! MEGNÉZTÜK A FILMET, VETTÜNK TURMIXOT ÉS AZTÁN HAZAKÍSÉRTEM! ÉS MOST KÉRLEK FEJEZZÉTEK BE A ZAKLATÁSOMAT! - egy mellettük elsétáló nő és a csivavája ijedten ugrottak arrébb Changbin hirtelen kitörésére, a nő dühösen motyogott valamit az 'idióta emberszabásúakról', majd arrébb álltak. Hyunjin és Seungmin kikerekedett szemekkel néztek a fekete hajúra.

- T-te tényleg azt mondtad, hogy kérlek? Nem káromkodtál és nem fenyegettél meg minket? Ki vagy TE? Egy randi a Nappal és máris Jézus lettél? - Hyunjin aggódó tekintettel kémlelte a fiút.

- Még csak hétfő van, ne akard, hogy megüsselek a lábammal.

- Azt rúgásnak hívják- de a lényeg megvan. Semmi erőszak, ha kérhetem. Folytassuk békében az utunkat. - mondta Hyunjin vigyorral az arcán.

Mindig könnyen lerázta magáról Changbin támadásait. Ezt az egyet utálta benne a fiú, túl jó volt benne. Hyunjin volt az egyetlen ember, akitől tartott- mert túl okos és manipulatív volt.

Seungminra pillantott, aki egy körülöttük repkedő pillangóval volt elfoglalva, gyermekies nyugodtsággal.

Túl ártatlan, hogy lehetnek ők ketten barátok?

Changbin sóhajtott, nem akart válaszolni a fiúnak, ezért inkább továbbsétált.

A két fiú csendben beszélgetett mögötte. Pár perc múlva Changbin felkapta fejét egy bizonyos név hallatán.

- Szerinted Felix tudja, hogy nem randi volt?

- Felix azt hitte, hogy egy randi volt? - suttogta vissza Hyunjin és közelebb hajolt a fiúhoz.

- Öhm, ja. Kettesben egy moziban, összebújnak, turmixot isznak és utána hazakíséri? Changbin. Kibaszottul. Haza. Kísérte. Persze, hogy azt hiszi!

- De miért vagy benne olyan biztos? Lehet csak szimplán boldog volt, hogy egy barátjával tölthette a napot. - Seungmin homlokon pöckölte a másikat.

- Te idióta, emlékszel mikor megmutattam mit írt Chan? Felix úgy viselkedett, mint egy szerelmes tinilány és állandóan Changbinről beszélt. Belé van esve.

Seungmin bocsánatkérően nézett Hyunjinre, ahogy a fiú fájdalmas arckifejezéssel megdörzsölte a homlokát, eközben Changbin agyában még mindig az utolsó mondat visszhangzott.

Changbin

Oké, először is soha többet nem megyek suliba vagy haza ezzel a kettővel.

Másodszor, baszki.

Harmadszor, baszki.

Negyedszer, baszki.

Felix kedvel engem?

•

- CHANGBINNIE! - egy ismerős mély hang szólt a hátam mögül.

Meg ne fordulj.

Nehogy.

Ne-

- Changbin?

Megfordultam a tengelyem körül, hogy a szemébe nézhessek. Kínosan nevetni kezdtem és hátrébb léptem néhány lépést, hogy távolabb legyek tőle.

- Te- Felix. A spanom. A tesóm. Hát nem nagyszerű ma az idő? Gyönyörű napsütés és tiszta ég-

- Changbin, esik az eső, már tegnap óta és sötét is van.

Szinte éreztem, ahogy az arcomon uralkodó vöröses árnyalat már a nyakamra is kiterjed, ezzel tudatva minden létező emberrel, mennyire is zavarban vagyok. Idegességemben ismét hátrébb araszoltam egy kicsivel.

- Oh- ja. Um- mit is mondhatnék? Szeretem Fel- A SÖTÉTET. A SÖTÉTET. A SÖTÉTSÉG JÓ. MOST MENNEM KELL. - hadartam, mielőtt megfordultam és elsiettem onnan. Egyből az orvosi szoba felé vettem az irányt. Útközben egyre jobban szédültem és a föld valamiért nem akarta abbahagyni a körbe-körbe forgást.

Nem néztem körbe tanár után kutatva, gyorsan megragadtam egy műanyag poharat és megtöltöttem vízzel. Fáradtan omlottam le az egyik ágyra. Ez a hely szinte már a második otthonomként szolgál.

Felnéztem az órára és az arcom egyből egy grimaszba fordult. Mindjárt kezdődik a második óra, csakhogy én utálom az angolt.

Kibaszott Shakespeare. Mi a faszt képzel ki volt ő.