twenty two

54 7 56
                                    

Volt egy szabályom, ami szerint még mindig jobb, ha magadban unatkozol, mintha ezt valaki mással tennéd. Igyekeztem e szerint a szabály szerint élni. Talán ezért nem voltak barátaim.

Ari, Ari, Ari.

Bölcs vagy.

Meg persze Benjamin is.

Imádlak titeket.

Annyira én vagyok! Konkrétan egész alsóban így voltam. Egyedül üldögélni és magamban történeteket kitalálni.

Talán ha akkor elkezdek írni, mostanra valamivel jobban lennék. Kis idő alatt is sokat segített.

Hihetetlen, milyen fura voltam kisebbnek. Bár most is az vagyok...

Emlékszem, egy időben magamban beszéltem. Kitárgyaltam az élet akkor nagynak tartott dolgait, mint hogy mi lehet a szerelem, miért kék az ég vagy miért van ilyen rossz íze a gyermekláncfűnek.

Aztán azt, hol van a nővérem. És másoknak miért van meg minden testvére. Miért ilyen rossz a családunk (persze nem tudtam máshogy leírni. csak rossz).

Szerintem már akkor is koraérett voltam. Szerintem mindig az leszek. Szerintem ez kicsit sem zavar.

Most már mások a világ nagy dolgai. Az érzelmek, a művészet, a jövő tervezése, az eső, az írás, a szerelem, a hirtelen jött változások, a depresszió, a barátok. Meg a rossz család.

Néha úgy érzem, tényleg nem a megfelelő családot kaptam. De mindig elszégyellem magam ilyenkor.

Szerintem én vagyok a rossz, nem a családom. Nem az engem körülvevő emberek.

Azért voltam egyedül, mert ezt érdemeltem. Rossz vagyok. Romlott.

De szépen szólva, leszarom. Öt évesen, az ablakomon kinézve figyeltem a madarakat. Szabad akartam lenni, mint ők. Mint a prérin vágtató ménes (sokat néztem akkoriban a Szilajt. odavoltam a lovakért).

Barátokat akartam. Embereket, akik szeretnek.

És már akkor eldöntöttem, hogy senki miatt nem fogok megváltozni. Egy ember sem ér annyit, hogy elnyomjam magam.

És nem is fogom.

Ha így nem vagyok jó, sehogy sem leszek.

Igen, rossz vagyok. Depressziós. Biszexuális. Író. Művészlélek. Realista. Negatív. De én vagyok.

És kicseszettül nem érdekel, mások minek akarnak látni.

(franc se tudja, hogy jutottam el ide attól az idézettől. én meg a gondolataim.)

something between you and meWhere stories live. Discover now