ez is olyan pillanat, amikor az embernek mindene fáj, és görcsösen kapaszkodnia kell a valóság kis részleteibe - egy hangfoszlányba, egy asztalsarokba, egy társa érintésébe.
amikor minden fekete, mint a csillagtalan éjszaka.
a múlt, a jelen, a jövő eltűnik a sötétség rétegeiben.
kétségbeesetten nyújtja a kezét, várja, hogy valaki kihúzza innen, ebből a rémítő világból, de elhúzódnak mellőle.
egyedül van.
hangosan sír, szívet tépően.
állatiasan ordít, fülsiketítően.
nem hallják meg.
nem figyel rá senki, hagyják fulladozni a saját agyának mocskában. lelkét felemészti ez a hirtelen támadt, szűnni nem akaró borzalom.
teljesen ellepi.
már nem sikít, nem sír, nem kapálódzik. feladta.
senki nem rántja ki.
senki nem kelti fel.
senki nem simítja meg verítékező homlokát.
senki nem siratja meg.
senkit nem érdekel.
MINDENKI SZAR A FEJÉRE!
talán felébred.
talán örökre a sötét magányában ragad.
VOUS LISEZ
something between you and me
Aléatoire"Eresszük ki a rabokat, hadd játszanak!" Homo sum: humani nil a me alienum puto. "Azt akartam mondani, amit maga a szöveg mond, szó szerint és minden lehető értelemben." "Emberkéz alkotta sötétség." "Ne őrüljünk meg. Nem tudok mást mondani." gondola...
