milyen irónikus már elnevezni egy szentről egy kocsmát.
az élet lényege a halál.
szeretlek. a szó, ami elvesztette jelentését, komolyságát egyaránt, mert túl sokat használjuk helytelenül.
kakaósnak neveztem a fahéjas palacsintát. nem ellenkezett.
én a blattoláshoz értek, nem a politikához.
gyerekek játszanak háború sújtotta övezetekben. bújócska közben robban fel egy ott felejtett bomba.
a Fecske utcában zötykölődve gondolkodni a halálon.
kidöntött stop-tábla hever az út szélén. könnyek mossák le róla a fekete festéket.
citromlé savanyúságához hasonlítani a boldogságot.
kavargó gyomrok övezik a Balatont. valaki belefulladt, és nem találták meg. álmomban a bokám után kapott.
véres üvegdarab csillan a napfényben.
kukorica táblában elveszni a világ fürkésző tekintete elől.
let me down slowly
édesemnek nevezett egy hang. senki nem állt mögöttem.
csirkemell hidegétől lúdbőrözik a hátam.
kiégtek betűk a Tesco feliratból. gyorsan vége lett az életnek.
kásás dinnye illatára gyűlő darazsak zenéje.
álmos tekintetű kisfiú oroszul káromkodik.
nem látok alakokat az égen úszó felhőkbe.
egy egész polcot szenteltek a jelenkor kiadó könyveinek abban a két emeletes Líra-Mórában. legszívesebben mindből vittem volna haza.
sárga falevél esik a fejemre nyáron. erről is a fejesek tehetnek?
narancssárga Aprilia száguld el mellettem. a rajtaülő biztosan nem fog hazaérni többet.
még mindig keresem az Audi A5-ös autókat. tervezem vele a jövőmet. legalább ennyi biztos pontom legyen.
boldog vagyok. én meg irígy.
a bokorból előugró mókus szemében ülő félelem én vagyok.
nyikorgó fékkel vágódik bele az előtte haladóba. vér és törött üveg, két roncsolódott autó. fájdalom a köbön.
eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen. ezt hívom paradoxoni hazugságnak.
robothang üvölt a fülembe. nem veszi fel senki.
az előzni tilos tábla kisüti szemem.
levendula bokrok illatát hozza a szél. megérkeztünk.
vonat-szerencsétlenség túléljőnék utolsó szava.
kókadt napraforgók, melyekkel már sosem fotózkodhat senki.
learatták a búzatáblát. összedőlt a világom.
fáj a szemem. már csak vér folyik belőle könnyek helyett.
Milák Kristóf hazánk büszkesége. minden más elvesztette jelentőségét.
rontom-bontom. ha. ha. ha.
lepattogzik a fekete körömlakkom.
SZOMORÚÚ SZAMURÁÁJ! hangzik fel a kétségbeesett üvöltés.
fuck you you fucking fuck
nem kéne több képzeletbeli beszélgetést folytatnom.
púpos öregember pénzt kéreget a sarkon.
valaki véletlenül lekapcsolta a Napot.
elmosódott foltok. részletek egy élettörténetből.
hideg eső találja meg az utat szemüvegem üvege mögé.
boldog rinocérosz táncikál a fák közt.
zokognak az angyalok.
inkább egy amerikai gettó, mint a ház, amiben élnem kell.
a villámlás az ég sokk-terápiája.
irodai kisasszonynak öltözött szociopata.
eső illata keveredik az égett gumiéval. sajátos tábortűz.
u. i.: haza értünk Pestről.
ESTÁS LEYENDO
something between you and me
De Todo"Eresszük ki a rabokat, hadd játszanak!" Homo sum: humani nil a me alienum puto. "Azt akartam mondani, amit maga a szöveg mond, szó szerint és minden lehető értelemben." "Emberkéz alkotta sötétség." "Ne őrüljünk meg. Nem tudok mást mondani." gondola...