something between you and me

thirty nine

most is pont úgy fáj a hátam, mint azon az estén. végig zongoráztál a csigolyáimon, azt mondva, ez a legszebb szimfónia. azóta csak a nyakamat simítottad végig úgy, olyan szeretettel. meg a kezem, mikor az öledbe vettél. óvodás gondolat.

ha elköltözöm innét, első dolgom lesz összetörni az egészalakos tükröt. túl sokat szenvedtem miatta.

mikor elhagyom a várost, szívem szerint sosem jönnék az állomásnál tovább. hisz az áldott székhelyem ott van, meg a szabadság ígérete is a síneken zakatol.

szívesen csókolnám szájon az összes általam valaha szeretett lányt az iskolám kapujában, Téged hagyva utóljára. kíváncsi lennék, mit mondana a sok kétszínű barom.

azt a karkötőt mindig viselni fogom. aztán majd nagyobb lesz a csuklóm, és már képtelen leszek megkötni. tragédia.

elfelejtettem, melyik bögréből ittam. pedig tudnom kéne, mert akkor csak azt használnám nálatok. mikor kint ülünk az erkélyen, sírva-nevetve, kávé fölött, én meg Bújósom cigarettával, Te pedig a papírkáiddal. mindegyiken egy betű, egy ember, egy érzés. mind hamuvá lesz pillanatok alatt.

• kávéházba menni
•meglátogatni egy múzeumot, egy fotós kiállítást
•egy nyárimunkám fizetésével elmenni könyvesboltba
•slam poetryre és Vígszínházba járni

jövőbeli tervek, felírtam a falra (holnap reggelre eltűnik, hisz ceruza).

szép gondolatokra koncentráljunk, akkor könnyebb lesz.

'- a szép dolgok szépek.
- nem, a szép dolgok csúnyák.
- hogy lehetne csúnya valami, ami szép?
- rendkívül egyszerűen.'

hosszú hajam van, neked is hosszú hajad van. ezt hívják trú lávnak.

nem játszottam jól. igazából borzalmas volt, sajnálat érte.

legegyszerűbben rímekben lehet kifejezni a fájdalmat. sajnos nem értek a versekhez.

apró lámpás villan a ködben.
felém nyújtod kezed.

holdfény keringő. milyen szép tragédia lesz ebből.

festékszóró, kapucnis pulóver. felszerelés pipa.

könnyelmű voltam, mikor igaznak hittelek. egyre nehezebb.

náthával hadakozva haldoklom, hallod? persze, hogy nem. miért is tennéd?

igyekszem.