something between you and me

twenty six

félek.

(szörnyű ember vagyok. rossz. elegem van egykicsitmindenből)

nem szeretek félni.

(miért nem tudok olyan lenni, mint mindenki más?)

kurva idegesítő dolog. mint a létezés.

(egyedül fogok megdögleni)

félek az emberektől. olyan gonoszak. mint én.

(senki nem fog hiányolni)

mindig csak magukkal törődnek, semmi más nem számít, csak a saját céljaik.

(majd ráírhatják a sírkövemre, hogy egyedül élt)

semmi sem elég jó nekik, semmit sem szeretnek.

(férgek fognak felzabálni. milyen szép végkifejlet és hármas alliteráció)

gyáva vagyok.

(kíváncsi vagyok, eltemetnek e egyáltalán)

érettnek gondolom magam, de gyerekesebb vagyok, mint hittem.

(lehet egy folyó mossa majd ki testem. ez már jobban tetszik)

félek az emberektől. a tömegben elájulok és remegve bőgök, de képes vagyok démonokat idézni és elhagyatott épületek tetején ugrálni.

(vagy beépülök egy erdő talajába. legalább teszek valamit másokért)

olyan önző vagyok. nem látom, hogy mennyivel jobb helyzetem van mint egyeseknek, csak a saját problémáim. kibaszottul önző vagyok.

(szép lesz talán. vagy egy tömegsír közepén lebomlok. nem akarok így eltűnni)

MI A FRANC BAJOM VAN?!

(erről eszembe jut az a néni, akit láttam ma a tónál. sajnos a néni nem létezett)

segítség, megőrültem.

(vajon képzelődtem már máskor is? igazából biztos, mert volt már, hogy a vonatablakból láttam egy kisfiút a peronon, de nem ugrott félre. holttest nem volt mögöttünk)

félek és elegem van. ezek a mondatok nem is kapcsolódnak egymáshoz. összeszedetlen, akár az életem.

(erről eszembe jut az a csodás könyv. lehet én is úgy vagyok, mint a főszereplő lány. lehet nincsenek is barátaim, mert csak beképzeltem őket)

rosszul vagyok. KI VAGYOK ÉN?! VALAKI MONDJA MÁR MEG!

(milyen vicces is lenne. képzelet az egész kibaszott életem)

hogy jutottam ide attól a szótól?

(remélem a helyeket nem képzeltem. az szomorú lenne. ha nem lenne Tejüzem, vagy erdő, vagy a Szállásréti. azokat sajnálnám)

utálom a zagyva gondolataim.

(túlélési útmutató kéne. hogy ne halj meg)

nem hagynak aludni.

(hagyjatok békén, ne sajnáljatok kis rohadékok)

miért vagyok itt?

(elegem van belőletek, menjetek már el innen. NE BÁMULJ TE KIS ROHADÉK!)

miért létezem? van értelme az életemnek? szerintem csak elszívom a levegőt másoktól.

(haza kell mennem, mert elégek a tekintetüktől)

megtalálnak majd mindenhol és akkor vége. tömegmészárlás, milyen jó kis elfoglaltság. fáklyák, vasvillák!

(szerintem már késő)

most akarok leülni valaki szimpatikussal. és így beszélgetni vele. akkor mindent tudna. de senki nem fog velem beszélni. se itt, se máshol.

(viszlát!)

félek, hogy megőrültem.