something between you and me

thirty three

elsöprő szerelmeink hozzák el saját vesztünk. ha ellenkezünk, ha tovább küzdünk s nem hagyjuk magunk nekik, a bájoló tekintetű múzsáknak, kik édes ajkaikat szóra nyitva csábító ígéreteket tesznek a jövőről, még most is egy darabban állnánk. nem íly összetörten, várva a végső csapásra, az utolsó ütésre. anélkül végeznek velünk, hogy megérintenének, s talán ez a legijesztőbb bennük. függ tőlük az életünk, jobban, mint gondolnánk. nélkülük fáj a létezés. nincs értelme semminek. csak velük válik újra teljessé a mindenség. ők jelentik az éltető erőt. mert mi hagytuk nekik, hogy a mindenünké váljanak.

a legszebb öngyilkosság.

naplemente idején minden szebb lesz, nem gondolod? szerintem a varázsos fény megváltoztatja a világot. egy kevés időre elűzi a rosszat. csak az marad, amit te akarsz.

szép terveink vannak. az első szál cigaretta azon a tetőn. neked is hazudtam. nem úgy van az. de nem baj. így könnyebb volt elmagyarázni.

meg akarnak ismerni. ez nagyon jó dolog! valaki szemében fontos vagyok, hát nem csodás?

ő meg azt kéri, hallassuk a hangunk. hát rendben. szabadon szeretnék szeretni, köszönöm.

elszigeteltség. csak ne felejtsenek el. azt nem bírnám ki.

olyan jó volt az a pár nap. miért mindig a jó dolgok múlnak el hamarabb? ez köcsögség. leginkább annyira.

fáj az elmúlás.

utálok itt lenni. de sehol sem lenne jobb. nem a hellyel van a baj. a többivel.

elcsesződött légkondi. 'most fel fog gyulladni a hajad!' kurva vicces vagy, mondhatom.

ha nem akarnék igazán őszinte lenni, azt mondanám, behálóztál. leültettél egy járda szegélyére még napokkal ezelőtt és azt mondtad, pár perc múlva visszajössz. én pedig most is itt ülök, egyedül, rád várva. de tudom, ez hazugság. csupán én voltam könnyelmű veled szemben. ami ott történt, az ott is marad. te megmondtad.

elfogadtam. mindent. téged, azon napok többi eseményét. jól fogom csinálni. legalább ezt, ha már így is mindent elcseszek az életemben.

fájnak a lábamon lévő sebek.

HOL VAGY MÁR? sajnálom. csak jelenj meg végre. talán a térded miatt vagy ilyen lassú?

utálom azokat a hülyéket. nem akarom, hogy oda menj. most is mit csinálnak.

fáj a hasam a sok nevetéstől. nagyon jó barát vagy.

a tónál szálló szitakötőket kergetjük.

elcseszett próbálkozás a húzódszkodásra. de mi nagyon akartuk.

villák csattanak, kulcsok zörögnek. örülök, hogy nem hívtál fel.

"Légy óvatos, nem Csodaországban vagy.
Hallottam ahogy a fura őrület növekedni kezdett a lelkedben.
De szerencsés vagy tudatlanságodban, elszigeteltségedben.
Te, aki szenvedtél, keresd meg a szerelmet!
Add át, oszd meg, veszítsd el!
Mert ki se nyíltunk, meghalunk."