A vörös kapucnis lány

14.Fenrir

Többször nem jött föl Adam neve és őszintén szólva örültem neki. Azóta már rég hazaértem. Most kint ülök a zárt hátsó teraszon. Megírtam egy esszét és már kicsit előre is haladtam. Úgyhogy most olvasok. Zoe azt mondta, hogy túlságosan filozofikus könyvek akadnak mostanság a kezembe és nincsenek rám jó hatással. Legalábbis szerinte... Úgyhogy a kezembe nyomott valami romantikus dráma szerű akármit. Mondván, hogy ennek több hasznát veszem. Lehet valóban műfajt kéne már váltanom, de semmiképp nem ennyire. Tehát nem meglepő módon a Zoe által ajánlott könyv az asztalomon pihen, míg én valami régi könyvvel kezben ülök egy tea és a kutyám tarsaságában a puha takaró alatt. Bár ez is fűtött helyiség, azért érezhetően hűvösebb van itt, mint a házban.
Így méginkább jól esik a tea meleg, frissítő illata és aromája.
Fellapozom a könyvet. Valami mitológiai gyűjtemény lehet. Főleg skandináv, de azért látok itt mindent. Boszorkánytól trollig mindent. A lapok tele vannak rajzokkal, leírásokkal, történetekkel. Belelapozok nagyjából a közepébe.
Fenrir, áll a lap tetején.
Valamikor időszámításunk előtt Asgardba került egy kis farkas kölyök. Nem volt nagyobb egy kedves kiskutyánál. - akaratlan a mellettem szunyókáló kutyusomra tévedt a tekintetem.
Aztán ez a kiskutya felnőtt. Egy óriási, ilyesztő farkassá. Még az istenek is félték. Így elhatározták, hogy kikötik. Azt mondták, hogy csak az erejét akarják kipróbálni.
De csak a harmadik próbálkozásra sikerült és mivel addigra Fenrir is már megsejtette a csalást, így ez a hadisten jobbkezébe került. Mégis átverték az óriásfarkast. Száját karddal támasztották ki emiatt nyála folyása folyót fakasztott. Majd szabadulása után egy bosszú áldozata lett. Olyannyira szétfeszítették a száját, hogy belepusztult.

Megnézem a rajzokat. Összesen három van. Az első a kölyök farkas, a második a megkötözött, a harmadik a szétfeszített szájú, haldokló Fenrir.
Fogai hatalmasak és élesek, szemfoga nagyobb, mint egy kar, karmaival fákat dönthet ki egy csapással, villódzó pillantásától megfagy a levegő és megáll az idő.
A lap alján van egy jóslat.

Keletről hajó jön,
hozza majd Muszpel népét,
közelít velük a vízen
a kormányos Loki.
A szörny fia mind,
Óriásfarkas nyomán.
Ott van velük Bileiszt
nagy testvérbátyja.

Ez akárhogy nézem is háborút jelent. Keletről jönnek majd és a tenger felől is. Szörnyek és az óriásfarkas ivadékjaival.
Tovább lapozom, olvasok még Fenrir családjáról, az Istenekről,majd egyszercsak a csengő szakít ki a sorokból.
Feltápászkodom, hogy ajtót nyithassak.
A faragott falap mögött egy postásnő áll. Régóta ismerem, évek óta ő hozza a leveleinket.
- Jó napot! - mondtuk szinte egyszerre.
- Csomagunk jött? - nézek érdeklődve a kis dobozra.
- Csak neked - mosolyog rám lágyan. Aláírom neki a kis lapot, majd átadva a dobozt sietősen távozik is.
Ahogy visszamentem tűnt fel, hogy mennyivel jobb idő van bent. Lerakom a csomagot az asztalra, majd följebb tekerve egy fokkal a fűtést térek vissza a kisebb cipősdoboz méretű küldeményhez.
Lassan bontom fel, pedig szét vet az ideg, hogy ki és mit küldött ugyanis feladó nincs feltüntetve. Biztos Noah volt. Valami holland apróság. Talán egy póló, cipő, bögre, vagy könyvek esetleg festék. Valószínűleg kiengesztelésképp, hogy nem jöhet még haza és hogy alig beszéltünk az elmúlt időben. Azért ez rendes lenne tőle. De kibontva a dobozt mindenre számítottam, csak erre nem.
Egy levél...?